Uj Ember

2008.03.02
LXIV. évf. 9. (3107.)

Ingyenes
műsorújság-
melléklettel!

Főoldal
Címlap
A pápa levelével és áldásával érkezett
Kubában járt a bíboros államtitkár
A keresztény valóság ma a legnagyobb erő Magyarországon
Karitásztalálkozó Székesfehérváron
A pápa a nevelés sürgető feladatairól
Tanárokhoz, szülőkhöz és diákokhoz
Nagyböjti készületünkhöz is jól illik
Lelkiség
Ki a vak?
Szentírás-magyarázat
Ki vétkezett?
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (XL. rész)
LITURGIA
Életige
A hét szentjei
A hét liturgiája
A év
Katolikus szemmel
"Képviselői útján, valamint közvetlenül..."
Miről is szavazunk a népszavazáskor?
Van-e jövőjük?
Sajtóhibák a magyar katolikus médiában
Jótett helyébe... mit vársz?
Adakozás - itt és nem csak most
A kő marad?
Legyen-e Wass Albertnek szobra a debreceni Medgyessy sétányon?
Élő egyház
"Mentés "más"-ként..."
A székesfehérvári egyházmegye az autistákért
Akik a hitet átmentették
Centralista találkozó a Központi Szemináriumban
Régi olvasónkat köszöntötték
Biblikus előadás-sorozat indult Miskolcon
A vértanúság mint Isten jele
Élő egyház
XVI. Benedek és XII. Piusz
Fórum
Aki mindvégig remélt
Meghalt Fasang Árpád
A "fekete párduc"
Tűnődés a hétről
Aki az igazságra tanított másokat...
Az 1956-os mártír Brusznyai Árpádnak professor emeritus címet adományoztak
Az Olvasó írja
Magyar örmény Velencében
KÖNYVESPOLC
Olvasókönyv az egykori katolikus perekről
Izraelita műhely a KDNP-ben
Fórum
Keresztút
Hetedik állomás: Jézus másodszor esik el
Fórum
Akik nem adják fel...
Zenéjükkel is imádkoznak
A hit pajzsa
Bálint József kitüntetése
Mária Magdolna tiszteletére
Álmodik a múlt
Fórum
Kiengesztelődés és tanúságtétel
Márciusi imaszándékok
A kézbe áldozásról
Az esély háza
Alapkőletétel a szaléziaknál, Kazincbarcikán
Ifjúság
Egy lehetséges válasz
A karizmatikus megújulás közelgő találkozójára
Találkozások "tükrében"
Missziós lelkigyakorlat Kőszegen
Sebek
Autóbusszal Taizébe
Brüsszelben már az év végére készülnek
Séta utca
Pfullendorf
REJTVÉNY
Kultúra
Puszta Sándor emlékezete
(1911-1983)
Vándorbot nélkül
Szecsődi Tamás Leó versei és jegyzetei
A szépség megszállottja
Franco Zeffirelli nyolcvanöt éves
Tíz mondat az únyi papról
Paletta
Fórum
Tökéletesíti a társadalmat...
Az Isteni Irgalmasság Apostolainak Társulata világkongresszusra készülve
Bátorság, erény, állhatatosság
Emlékezés a kommunizmus áldozataira
Egri kincsek
VESZÉLYEZTETETT ÉRTÉKEINK (8.)
Mozaik
Pápai jelvények
A tájképfestészet remekei
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
"Világokból világokba..."
Joyce Szombathelyen
Bontakozó tavasz

 

Vándorbot nélkül

Szecsődi Tamás Leó versei és jegyzetei

"se itt se ott a lét hiányba mélyül / csak félig otthon mind mi adva van / a kételysávon átvergődve végül / rájössz sehol se vagy hajléktalan"

Vándorbot nélkül - személyes útkeresésének egyszerre lírai és tényszerű krónikája Szecsődi Tamás Leó verseinek és jegyzeteinek kicsiny kötete. A szemérmes kitárulkozás, szenvedély és higgadtság dokumentuma. Egy olyan fiatalember vallomásíve, aki - megfontoltan is izzó szavai tanúsága szerint - minden döntésében, valamennyi mondatában számol Istennel: e légkörben áramlanak képei. Nem a holtak rezzenéstelen küllemű hitének megnyilatkozásait olvassuk, hanem az emberek szemében jó vagy rossz döntéseit őszintén mérlegelő férfinak a megjárt belső utak verejtékcseppjeiből kristályosodott sorait. "Békében él bennünk a két ajándék: / a kétely és a hit."

Az Istenhez és emberekhez fűződő személyes kapcsolatokat láttató versekhez sok helyen társulnak lábjegyzetek, melyek a hivatásválasztás kezdeteitől a ferences éveken át csaknem a jelenig tekintve az élettörténeti hátteret világítják meg, naplószerűen önfeltáró s egyszerre tárgyilagosságra törekvő gondolatokkal társítva másfajta személyességet az időn kívül lüktető költeményekhez.

Emberi játszma: gyakorta megesik, hogy nem értjük egymást, mások élete nemegyszer eltér attól, amilyennek mi szeretnénk látni, s megütközünk a közelünkben vándorlókon. Legalábbis akkor, ha megfeledkezünk a misztériumról, amely minden ember sorsának sajátja, s melynek útkanyarulatai gyalogjáró eszünkkel átláthatatlanok. Sérelem nélkül nem lehet titkokat lesni, csak csendben szemlélni önként feltárt mélyüket. Az Istenből eredő tisztelet forrásához ültetve ezzel ajándékoz meg verseiben és jegyzeteiben Szecsődi Tamás Leó. A kötet utolsó oldalának zárómondatában a szerző ars poeticájának öszszegzésével búcsúzik az olvasóval együtt töltött idő végén: "Amit szerettem volna, elmondtam, amire ügyelni tudtam, az csak az őszinteség és a kifejezés tisztasága. Az igazságot odafönt keressétek!"

(Szecsődi Tamás Leó: Vándorbot nélkül. Kortárs Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007)

Szigeti L.

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu