Uj Ember

2008.03.02
LXIV. évf. 9. (3107.)

Ingyenes
műsorújság-
melléklettel!

Főoldal
Címlap
A pápa levelével és áldásával érkezett
Kubában járt a bíboros államtitkár
A keresztény valóság ma a legnagyobb erő Magyarországon
Karitásztalálkozó Székesfehérváron
A pápa a nevelés sürgető feladatairól
Tanárokhoz, szülőkhöz és diákokhoz
Nagyböjti készületünkhöz is jól illik
Lelkiség
Ki a vak?
Szentírás-magyarázat
Ki vétkezett?
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (XL. rész)
LITURGIA
Életige
A hét szentjei
A hét liturgiája
A év
Katolikus szemmel
"Képviselői útján, valamint közvetlenül..."
Miről is szavazunk a népszavazáskor?
Van-e jövőjük?
Sajtóhibák a magyar katolikus médiában
Jótett helyébe... mit vársz?
Adakozás - itt és nem csak most
A kő marad?
Legyen-e Wass Albertnek szobra a debreceni Medgyessy sétányon?
Élő egyház
"Mentés "más"-ként..."
A székesfehérvári egyházmegye az autistákért
Akik a hitet átmentették
Centralista találkozó a Központi Szemináriumban
Régi olvasónkat köszöntötték
Biblikus előadás-sorozat indult Miskolcon
A vértanúság mint Isten jele
Élő egyház
XVI. Benedek és XII. Piusz
Fórum
Aki mindvégig remélt
Meghalt Fasang Árpád
A "fekete párduc"
Tűnődés a hétről
Aki az igazságra tanított másokat...
Az 1956-os mártír Brusznyai Árpádnak professor emeritus címet adományoztak
Az Olvasó írja
Magyar örmény Velencében
KÖNYVESPOLC
Olvasókönyv az egykori katolikus perekről
Izraelita műhely a KDNP-ben
Fórum
Keresztút
Hetedik állomás: Jézus másodszor esik el
Fórum
Akik nem adják fel...
Zenéjükkel is imádkoznak
A hit pajzsa
Bálint József kitüntetése
Mária Magdolna tiszteletére
Álmodik a múlt
Fórum
Kiengesztelődés és tanúságtétel
Márciusi imaszándékok
A kézbe áldozásról
Az esély háza
Alapkőletétel a szaléziaknál, Kazincbarcikán
Ifjúság
Egy lehetséges válasz
A karizmatikus megújulás közelgő találkozójára
Találkozások "tükrében"
Missziós lelkigyakorlat Kőszegen
Sebek
Autóbusszal Taizébe
Brüsszelben már az év végére készülnek
Séta utca
Pfullendorf
REJTVÉNY
Kultúra
Puszta Sándor emlékezete
(1911-1983)
Vándorbot nélkül
Szecsődi Tamás Leó versei és jegyzetei
A szépség megszállottja
Franco Zeffirelli nyolcvanöt éves
Tíz mondat az únyi papról
Paletta
Fórum
Tökéletesíti a társadalmat...
Az Isteni Irgalmasság Apostolainak Társulata világkongresszusra készülve
Bátorság, erény, állhatatosság
Emlékezés a kommunizmus áldozataira
Egri kincsek
VESZÉLYEZTETETT ÉRTÉKEINK (8.)
Mozaik
Pápai jelvények
A tájképfestészet remekei
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
"Világokból világokba..."
Joyce Szombathelyen
Bontakozó tavasz

 

Séta utca

Pfullendorf

Külföldön tett utazásaim egyik fő tapasztalata: az igazán szép és otthonos városokról a turisták tömege mit sem tud. Még hallomásból sem. Könnyű sóhajjal hozzáteszem: szerencsére! Legalábbis egy-egy remek helynek nem nagyon szokott a hasznára válni, ha az idegenforgalom felfedezi és mohón lecsap rá. Bölcs település nem igyekszik a világ szeme elé kerülni. Rejtőzködve élj, hirdette Epikurosz, teljes joggal. S mivel én is a tudatlan vándorok közé tartozom, végső soron csak a kíváncsi kalandozás, a találomra be-betérés módszere marad, Szent Kristóf segedelmére bízva magam.

Pfullendorf városára is így bukkanok, kóbor szelek szárnyán, kevéssel alkonyat előtt. Egész nap a Bodeni-tónál kirándultam, vagyis Németország és Svájc határvonalán, e barokkosan gazdag vidéken - s most, a térképet böngészve úgy döntök, újabb huszonöt kilométer kibírható távolság, és egy órácskára betérek e különös nevű helyiségbe. Igen, valójában a neve miatt akarom látni: az egyszerre darabos-ormótlan, illetve lágy csengés vonz, Pfullendorf, ismételgetem, Pfullendorf. Nyelvtörő kezdete azt harsogja, hogy pfuj!, ám e mély hangrendű torlódás azonnal dupla l-es magasba szökik, csupa kellem lesz, csupa illem, szellő és szöllő, hogy végül megint komor pörgésbe torkolljon, kusza legyen és amorf, rrrfff.

Nem is város, hanem városka. Ez a legemberibb lépték: öt-hatezer lakosú kis birodalom, barátságos zeg-zugokkal, terecskékkel és sikátorokkal, dombbal és lejtőkkel. Éppen elegendő belső tér, elegendő hely az egymás mellett éléshez, az elvegyüléshez és az elbújáshoz - de semmi nagyzolás vagy elveszejtő űr, a hodályok személytelenségéből igazán semmi. Három-négyszintes polgárházak, gerendás homlokzattal, zöldre festett spalettákkal, pöfékelő kéményekkel. Az óváros szívében, dombtetőn áll a templom. Alatta a városháza, sokszögű tér, szökőkút, szerteágazó utcák, közök. Nem sokkal arrébb egy másik terecske, közepén II. Frigyes király szobra. Ő nyilvánította várossá Pfullendorfot, 1220. június 2-án. Arcát és alakját a szobrász ötlötte ki, ugyanis a királyról egyetlen hiteles ábrázolás sem maradt fenn, bár ötvenhat évet élt. Jobb híján nemes arcélű, deli ifjúnak látjuk, bal kézfején vadászsólymot tart, másik kezében pedig a városalapító oklevelet, melynek eredetijét jelenleg - különös módon - kissé távolabb, Karlsruhéban őrzik.

A városházától a második sarkon négyszintes palotára figyelek fel. Falán emléktábla hirdeti, hogy ez a híres-nevezetes Dreher-család ősi fészke. Johann Georg Dreher vásárolta 1620-ban, már teljesen készen, és utódai 1817-ig laktak a falai közt. Közeli ismerősünk, Dréher Antal, született Franz Anton Dreher is itt látta meg a világot 1736-ban. Felnőtt fejjel Bécsbe költözött, ahol megalapította legendás sörfőzdéjét. A magyar piacot viszont csak később, az ő halála után hódította meg a vállalat. Az emléktábla azt is tudatja, hogy az épület kétszáznyolcvan éven át vendégfogadó volt, a Koronához címezve. A kis Franz Anton tehát egy fogadós fiaként cseperedett, a számtalan átutazó vendég színes forgatagában. Egyébként a házban jelenleg is bárki szobát foglalhat, hiszen ma is a Koronához címzett szállodaként szolgál.

Elégedetten megfordulok, és átellenben rögvest rátalálok a Hiller-család házára. Ez is inkább palota, látszik, hogy Hillerék kifinomult ízléssel rendelkeztek. Természetesen Sebastian Hiller, a jeles filozófus és bencés szerzetes családjáról van szó. Módos pékmester édesapja áldozatosan támogatta a tanulmányait. Tizennyolc évesen, 1685-ben lépett a bencés rendbe, és a Josef szerzetesi nevet kapta. Számtalan teológiai művet írt, korának egyik legkiválóbb pap tanára volt, akadémiai taggá választották. 1730-ban hunyt el.

Sötétedik, ideje kocsiba szállnom. Még körbejárom a többszintes műemlék plébániát, majd nekivágok a macskaköves, kígyózó utcáknak. A parkoló mellett nagybajszú, bronz szoboralak strázsál: Rudolf, Pfullendorf grófja, a város egyik oltalmazó atyja. Megenyhülve int búcsút felém.

Zsille Gábor

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu