Találkozások "tükrében"

Missziós lelkigyakorlat Kőszegen

A tavalyi nagyböjthöz hasonlóan idén is mintegy negyven fiatal férfi találkozott a kőszegi Szent Imre Missziósházban pénteken délután, hogy közösen egy olyan témáról elmélkedjünk, amely ma kimondatlanul, sőt, talán tudatlanul is sok mindenkit foglalkoztat. A döntés egy kényes kérdés, pedig válasz kellene, hogy legyen. Logikusabbnak tűnik elhalasztani, hiszen az "idő úgyis mindent megold", ahogyan a (sokszor nem megfelelő helyzetben alkalmazott) régi magyar mondás tartja.

A hétvégén elsőként arról elmélkedtek a fiatalok, ami életünk legalapvetőbb, mégis kevéssé becsült alappillére: a találkozás. Van, aki a minimálisra igyekszik redukálni a találkozások számát, de zárkózottsága ellenére, "ami a szívén, az a száján". Másvalaki viszont emberek között "nyüzsög" a nap legnagyobb részében; mégis lehet, hogy "sokat beszél, mégis keveset mond".

A sok-sok különbség ellenére mégis minden találkozásban van valami, ami azokról általánosan elmondható.

Egyrészt egyedi: ugyanazzal a személlyel sokszor találkozhatunk, ennek ellenére minden alkalom megismételhetetlen. Kapcsolataink alakítanak bennünket. Észreveszszük magunkon, hogy akarva-akaratlanul barátunk szófordulatait használjuk, úgy viszonyulunk gyermekeinkhez, ahogyan szüleink fordultak felénk (még ha akkor lázadtunk is ellene), egy tanárunk gesztusait használjuk, hogy szavainkat nyomatékosítsuk. Nem találkozhatok kétszer "ugyanazzal a személlyel", mivel a következő alkalomig már mások formáltak bennünket. Másrészt a találkozás kölcsönös: nem csak "te" vagy rám hatással, hanem "én" is ugyanolyan mértékben befolyásollak téged. Mindannyiunk számára egy nagyon fontos kérdés, melyre egész életünk során keressük a választ: Ki vagyok én? Képtelen vagyok magamat kívülről látni, ezért a legkézenfekvőbb, hogy megkérdezzek másokat, akik egyéniségük tükrét tartják elém, mely választ adhat életem kérdésére. De nekem is felteszik ugyanazt a kérdést: én is "tükörré" kell, hogy váljak mások számára.

A találkozás ugyanakkor ajándék, nem kényszeríthető ki. Nem tudom kifizetni "szolgáltatásod" árát. Csak megköszönni tudom. Ajándékod által pedig képessé teszel arra, hogy egy kicsit jobban megismerjem önmagam.

Lelkigyakorlatunk második felében jutottunk el a döntés "kérdéséig". Döntenem kell: mit fogadok el tőled, mit fogadok el Teremtőmtől. Melyik az az út, amely énemet (ezáltal közösségemet) építi, és melyik az, amely rombolja.

Emberi mivoltunkból eredően többször rossz döntést is hozunk. De Teremtőnk mindig elfogadja "bocsánatkérésünket", melyre a szentgyónásban van lehetőségünk. Így képesek vagyunk arra, hogy már a földön szünet nélkül építsük a tökéletesség közösségét, más szóval Isten Országát, melynek "teljes körű tagjává" az üdvösség által válunk.

Zabos Róbert SVD

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu