 |
|
 |
 |
Van-e jövőjük?
Sajtóhibák a magyar katolikus médiában
Kulturális életünk hívatlan és kellemetlen, de sajnos gyakori vendégéről esett szó a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének február 23-i tanulmányi napján, Budapesten. A Sajtóhiba - Helyes magyar köz- és sajtónyelv gyűjtőcím terelte egybe az érdeklődőket, akik ahhoz képest kevesen voltak, amilyen rémes képet mutat - sepregessünk csak egy-házunk táján - a honi katolikus média. Az előadók - a kimondott vagy leírt emberi szó jelentős életművel igazolt elkötelezettjei - a nyomda (és egyre nagyobb testvére, a stúdió) ördögéről szóltak, melynek legtöbbször az emberi tudatlanság s a mögötte húzódó igénytelenség ad teret. Hisz nem elég örülni, hogy - csaknem két évtizede - már nem rekeszti dugó a keresztény szellemet rejtő palackot, ki is kellene onnan jönni, és nekifeszülni a szakmai szempontból is igényes munkának. Mert valljuk meg őszintén: nem kell a szomszédba mennünk ujjakért, hogy megszámláljuk, katolikus körökben mely (nemritkán egyszemélyes) szerkesztőségeknek sikerült maguk mögött hagyniuk a jó szándékú, ám alacsony színvonalú műkedvelést. Nemcsak így nagyböjt táján komoly lelkiismeret-vizsgálati pont: aki újságírással kíván foglalkozni, annak valóban tisztelnie kell a megszólítandó olvasót, hallgatót, nézőt - s az üzenetet is, amelynek átadását magára vállalta. Különben olyanná válik, mint nem egy "nemzeti (nagy)hangú" sajtótermék, melyet olvasva gyakorta támad az az érzésünk: szerkesztői a kurucvirtust a magyar nyelv szabályainak kijátszásában keltik életre. Anyanyelvünk ápolása, éltetése, gyomlálása - Bánffy György színművész is többek közt ezt kötötte a konferencia közönségének lelkére - nem pusztán a szakemberek feladata. Nekik épp csak nagyobb a felelősségük - amint a szavaik hatósugara is. Neumayer Katalin,Czakó Gábor, Lipovecz Iván,Maleczki József,Kondor Katalin és Kipke Tamás sok - egyszerre mulatságos és elrettentő - példát felvonultató előadásaikban hangot adva a magyar nyelvű (s benne a katolikus szellemiségű) nyilvános beszéddel kapcsolatos rossz tapasztalataiknak és aggodalmuknak kimondva-kimondatlanul is az önművelés, a műhelymunkában megvalósuló összefogás és igényesség útjára hívták fel a figyelmet. Jó volna elindulni rajta.
Szigeti L.
|
 |
 |