A Cethal metaforája

A nyolcvanesztendős Rába György köszöntése

Újra s újra olvasva Rába György verseit (amelyek persze rendszeres olvasmányok), s ezúttal a költészete nyomába szegődő elemző írásokat, a költővel készült beszélgetéseket is, vallomásszerű válaszra találok - hirtelen úgy érzem, egy kivételes alkat és pálya kulcsára. Rába György előbb azt mondja: "Hajlamom van arra, hogy a dolgok fonákját lássam meg. Soha nem témákat írok meg. Foglalkoztat, és egyszer csak szavak jelennek meg vele kapcsolatban..." Jó, gondolom, talán kissé flegmán, tudjuk róla - de aztán váratlanul, konkrétan A vonakodó Cethal című könyv verseihez kötődve: "Egyre inkább megéledt bennem, hogy noha a bibliai Jónás történetének négy szereplője van: az Úr, a bűnös város, Jónás meg a cet, a szerencsétlen hallal senki sem foglalkozik. Megírtam hát, mit érez ő, akinek ehhez a históriához semmi köze. Csak arra vágyik, hogy hagyják békén. Amikor elkészült, akkor láttam, hogy a szabad akarat problémája kerekedett ki belőle. A fonákjáról."

Valóban kulcsot ajánl itt, önkéntelenül is, egy nagy költő a saját önképéhez, pályájához, poéziséhez? Nem fontos erre föltétlen igennel válaszolni - elindulok azonban egy nyomon. Maga A vonakodó Cethal, e megrendítő, kemény vers számomra e pillanatban összegzés; akár hatalmas képvetítő jelenik meg a Niniveként ismert látomás fölött - a látomásnál, amit a próféta is régóta génjeiben hordoz, konkrét küldetése parancsától függetlenül. Nála csak a Cethal tudja jobban, hogy nincs előle menekülés: "a vörös kakast kukorékolod / próféta maradsz így holnapra kelve / bendőm mért fogadjon albérletembe / földönfutókkal ugyan mi a dolga / ki be sem jutott a Paradicsomba."

Babits, akinek életművét Rába Györgynél aligha ismeri jobban bárki is, nem ily zordan mondja, két sora melankolikusnak tetszik, s nem is személyesít meg: "a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak." A Rába György által felidézett szabad akarat (ha fonákjáról is) óhatatlanul a kétségbeesettséget is megidézi, azt pedig a fonákjáról szinte nem lehet. Napjainkban legalábbis úgy tetszik, hogy nem. Még úgy sem, hogy előbb-utóbb sajátunkká válik mindaz, ami alkatunkból talán nem is következnék. Abban igazolnunk kell Rába Györgyöt, hogy "ha felengedek, ez az irónia játékos formát ölt, de ha úgy érzem, hogy támadnak, csípős irónia lesz belőle". Tehát irónia, aminek lehet jelzője a keserű, a dühödt vagy a hideg is. Ettől ember s költészet sajnos még védtelen maradhat - s itt nem csupán Rába György, a költő különböző életszakaszaira szeretnék emlékeztetni. De 1949 után, két kitűnő verseskönyv (Az Úr vadászata, 1943, Búvár, 1947) közreadása következményeként is, Rába György hosszú időre névtelenné válik - ma tanári éveire emlékezik büszkén, de arra is, hogy nemigen adatott mód, mint másoknak, a műfordítás menedékébe húzódnia.

De térjünk vissza ahhoz, amit mai költészetünk egyik izgalmas metaforájának érezhetünk - a cetnek való igazságszolgáltatás szándékához. S a szabad akarat ilyenformán kiegészítést óhajtó filozófiájához. A fonákjáról nézve? Ettől lényege nem változik, úgy hiszem. Önképünk viszont kiegészül, akkor is, ha ott sürgünk Ninive bűnös kavalkádjában, az alkonyodó tengerparton - de ha nem, a fölénk kifeszített képvetítőn akkor is mintha a próféta vagy maga az Úr, vagy épp a megrémített szellem, a költészet próbálna megszólalni. Rába György, jó néhányunk példája, mestere a versírásban szintén a lényegre figyelmeztet, amikor alkalmilag ekképp foglalja össze tapasztalatát: "Ami változatlan maradt: a ráismerés." Versnyelvre fordítva a fölismerést, s Rába György egész, nagyszerű költészetének a Visszanézve című versben megalkotott summáját: "Egy szűk mezsgyén haladtam az egyetlen / ige felé elnémulóban / Ha megláttad a foltot a szemhatáron / süllyedni emelkedni testemet / az út írt engem nem mehettem / másfelé s most az a mezsgye vagyok / már soha semmi több / és soha kevesebb." "Ugye világos? - teszi hozzá Lengyel Balázs. Nem másról, egy törvény kőarcáról van itt szó.

Kalász Márton

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu