Futball - történelem - teológia

Hogy tudnak milliók lelkesedni azért a gömbölyű labdáért - kérdezik sokan, de megvallom, nekem is mindig megdobban a szívem, amikor a játékvezető kilencvenperces útjára indítja a labdát. Igaz, nem jutottunk ki a portugáliai Európa-bajnokságra, de együtt tudunk sírni és lelkesedni az egymással küzdő csapatokkal. Eszünkbe jutnak a régebbi mérkőzések, az "aranycsapat", az ötven évvel ezelőtti berni világbajnokság, sőt, még az sincs kizárva, hogy mi, hívők párhuzamba állítsuk a kilencvenperces küzdelmet életünk és történelmünk eseményeivel.

Az igazi nagy meccsek előtt például a vendégcsapat előre kimegy, hogy megismerkedjék a pálya adottságaival: méretével, minőségével. A mi történelmi pályánk is egykor igen nagy volt, majd kispályára szorultunk, ahol bizony nagyon nehéz volt szabályos mérkőzést játszani. Jó hír, hogy alig több mint egy hónap óta akkora területet "csatoltak hozzánk", hogy egészen európai szintű pályánk van. Továbbra is probléma azonban, hogy a pálya egyik oldalán még mindig rossz helyen van a partvonal. Vannak csapattársaink a vonalon túl is, és - a partjelző tudtával - ma már velük együtt játszhatunk, mindez pedig nem számít csalásnak.

Tudjuk jól, hogy a bíró személyétől is sok függ. Sajnos mi, magyarok megtapasztaltuk, hogy a történelmi pályánkon önjelölt bírók próbáltak igazságot tenni. Volt, aki a szabályokhoz sem értett, másokat megvesztegettek, és csodálkozhattunk, hogy szabálytalan eredmények születtek.

Mi, keresztény magyarok tudjuk, hogy a történelmi pályán Isten az igazi bíró. Őbenne nincs részrehajlás, őt nem lehet korrumpálni. Nem él viszsza hatalmával, fölöslegesen osztogatva a sárga és a piros lapokat. A mérkőzés közben segít, tanácsot ad mindkét oldalnak, hogy a játék igazi öröm legyen minden résztvevő számára. Hálát adunk, hogy ilyen bírónk van.

Azt mondják, a futball egyszerű játék, nincs benne sok szabály: guruló labdába ne fejelj! A labdát az ellenfél kapujába lődd, és kézzel ne érj hozzá! Az emberi történelem pályáján is egyszerű szabályok uralkodnak. Régen tíz ilyet mondtak, ez volt a tízparancsolat. Jött egy tökéletes szövetségi kapitány: Jézusnak hívják. Ő egyszerűsítette a szabályokat: szeresd Istent, és szeresd embertársadat. És amint a futballpályán is nélkülözhetetlen az összjáték, az élet pályáján sem kerülhető el, hogy ezt a két szabályt egymással szinkronba hozzuk. Aki nem szereti Istent, embertársait sem szeretheti.

Végül ismeretes, hogy főleg a fiatal játékosoknak nagy szükségük van igazi példaképekre. Manapság a sztárok inkább a róluk felröppent botrányokkal tűnnek ki. Mi, magyar keresztények európai szintű sztárokat tudunk felsorakoztatni: Szent István, Szent Imre, Szent László... - akik a történelem igazi nagypályás játékosai voltak. Velünk és értünk szurkolnak, hogy mi is az ő csapatuk eredményes játékosai legyünk.

Kiss-Rigó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu