Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

A hónap témája: Alázat és/vagy önmegvalósítás?

A két fogalom kizárja egymást vagy éppen erősíti? Mindkét szót lehet pejoratív értelemben használni: az alázat jelenthet gyáva alázatoskodást, az önmegvalósítás pedig határtalan törtetést. De nézzük a szavakat igazi jelentésükben.

A híres XX. századi pszichológus, Maslow öt egymásra épülő kategóriába csoportosította az emberi szükségleteket: fiziológiai, biztonsági szükségletek, szeretet- és a közösséghez tartozás iránti igény, tisztelet iránti vágy, tudás és megértés iránti igény. Ha ezek az alapvető szükségletek kielégítettek, akkor lép fel az emberben az önmegvalósítás iránti vágy.

Az elmélet logikusnak tűnik, mégis ismerünk művészeket, akiknél az önmegvalósítás igénye még a legalapvetőbb szükségleteket is felülmúlta: festőket, akik életükben szinte éheztek, de nem adták fel szenvedélyüket; költőket, akik szomjazták a szeretetet, de múzsáról múzsára vándorolva mégsem találták meg; vagy zeneszerzőket, akiket koruk nem értett meg, de az idő őket igazolta. Ezek a művészek alázattal nyúltak a vászonhoz, a tollhoz és a hangszerhez, így tudtak maradandót nyújtani az utókornak.

És mit jelent a mai átlagembernek az önmegvalósítás? Legtöbbünk már nem éhezik, van fedél a feje felett, családja, barátai vannak, akik tisztelik és megértik. Így előtérbe kerül önmagunk kiteljesedésének igénye akár a tanulásban vagy a munkában, akár a családi életünkben. Azonban bármilyen foglalkozást művelünk, bármilyen családi kötelezettségeink vannak, a munka, az emberek és Isten iránti alázat nélkül csak időszakos látszatsikereket érhetünk el.

Asztalos Ágnes

Alázat. Véleményem szerint az emberek többsége fél megélni ezt az érzést, így voltam ezzel én is.

Negatívumként jelenik meg gondolatainkban. Társadalmunk elvárása a határozott, úgymond kemény viselkedést adja mintául. A másik elnyomása a cél saját érvényesülésem érdekében, bármi áron el kell érnem a célom!

Nehéz alázatosnak lenni. Először úgy érzi az ember, hogy ettől sebezhetővé válik, kiszolgáltatott lesz. Gyengének minősítik, lenézik, s azt mondják: fél az élet harcaitól. Pedig az alázat az igazi harc saját énünkkel.

Az alázat felemelő állapot, ha lelkünkkel egyesülve éljük meg. Nem alárendeltséget jelent, hanem egyfajta belső kiteljesedést. Alázat kell az élethez, a szeretethez, minden nehézség során. Az alázat a jónak a forrása. Hosszú folyamat által tudja az ember elérni és tisztán érzékelni.

Tari Tünde

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu