Szoborhistóriák

Az idei Ünnepi Könyvhét egyik érdekessége Prohászka László Szoborhistóriák című munkája, amely Budapest Főváros Önkormányzatának kiadásában jelent meg, amely az államigazgatási feladatok ellátása mellett évtizedek óta gondoskodik a budapesti köztéri szobrok karbantartásáról.

Ezt a tevékenységet szakszerű nyilvántartás alapján végzi az önkormányzat szakintézménye, a Budapest Galéria, illetve jogelődje, a Budapesti Képzőművészeti Igazgatóság. Ennek a nyilvántartásnak a művekre vonatkozó adatait és reprodukcióit kétkötetes katalógus formájában 1985-ben ki is adták, majd hamarosan egy harmadik kötettel egészítették ki, hogy az érdeklődő közönség is tájékozódhassék a főváros köztéri szobrainak gazdagságáról. Emellett a szigorúan adatközlő nyilvántartás mellett 1994-ben kiadta a Fővárosi Önkormányzat Prohászka László Szoborsorsok című könyvét, amely több jellegzetes budapesti alkotás felállításának, majd köztéri életének történetét dolgozta fel. Azóta jelentős változások történtek a szobrok sorsában, így a korábbi munka tizenkét fejezetnyi bővítésével megszületett a Szoborhistóriákcímű könyv.

Prohászka László a szobrok készítésének ideje szerinti időrendben haladva mutatja be, hogy a különböző történelmi események, társadalmi változások, városképi rendezések, épületek tulajdonosváltásai, a közgondolkodás alakulása, a személyes mecénási megnyilatkozások vagy az államigazgatás megtervezett képzőművészeti beruházási programjai miképpen hatottak egy-egy szobor köztéri életére.

A főváros közterein számos politikai emlékművel, nevezetes személyiségek és események emlékét őrző alkotásokkal és díszítőszobrokkal találkozhat a hétköznapi járókelő és a turista. Ezek között jelentős számban akadnak szakrális témájú művek is, amelyek a hívő emberek számára megerősítést, feltöltődést jelenthetnek.

A Prohászka László könyvében említett legkorábbi szoboremlék is ilyen: Szent Kristóf 1833-ban készített alakja a Váci utca 6. szám, ma Kristóf tér 4. szám alatti épületen, amelynek helyét ma emléktábla jelöli és őrzi, jelezvén, hogy a tér a szoborról kapta a nevét.

Sok érdekességet tudhat meg az olvasó az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emléktáblájáról, amely hosszú befalazott létezése után újra látható a felújított Szent István-bazilika főhomlokzati részén. A Szoborhistóriákban olvashatunk a Regnum Marianum-templom történetéről, a főváros Szentháromság-szobrairól, az Immaculata-emlékekről, Czuczor Gergely, Pázmány Péter, gróf Zichy Nándor, Prohászka Ottokár szobráról, számos szentre, például Nepomuki Szent Jánosra, Szent Gellértre vagy Szűz Máriára emlékező alkotásokról.

Leghányatottabb sorsa talán annak a Szent István-szobornak volt, amelyet Pátzay Pál az 1937-es párizsi Világkiállításra készített. A könyvben ismertetett sok megpróbáltatás után a művet 2001-ben az esztergomi Szent Adalbert-főszékesegyház északi harangtornyában szentelték fel, a millenniumi ünnepségek egyik eseményeként.

Bakonyvári M. Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu