Menjetek, tanítsatok..., kereszteljetek meg... minden népet

(vö. Mt 28,19)

Szentatyánk írta 1990-ben a Redemptoris Missio kezdetű enciklikájában:

"Az Üdvözítő missziója, amelyet az egyházra bízott, még nagyon messze van a beteljesedéstől... (Ezért) pápaságunk kezdetekor elhatároztam: a föld végső határáig is elutazom, hogy a misszionáriusi kötelezettségnek kifejezést adjak."

A 83. évébe lépett, gyilkos szándékú merényletben meggyötört testű, de mindenki által megcsodált akaraterejű pápa világot járó, Evangéliumot hirdető elkötelezettségéből ma sem enged semmit. Léptei lelassultak, hangja már gyakran gyenge - de napjainkban is változatlan missziós buzgóság hevíti. Ennek a belső késztetésnek az az indoka, hogy a ma élő emberiségnek a kétharmada még nem ismeri Krisztust. Pedig ő minden ember megváltójaként halt meg a kereszten. Az vezérli tehát a Szentatyát a ma egyháza első misszionáriusaként, hogy minél több emberhez minél előbb eljusson a megváltás és az üdvösségre szóló meghívás örömhíre.

Amire a pápa példát ad, az minden megkereszteltnek az Egyházi Törvénykönyvben (C.I.C.) szentesített kötelessége: "Mivel az egész egyház természeténél fogva missziós jellegű, ... az összes Krisztus-hívők vegyék ki részüket a missziós tevékenységből." (781. kán.) Minden keresztény a világegyház tagjaként kell, hogy szívén hordozza és támogassa a missziók szent ügyét. Ezt az sem gátolhatja, ha saját népe még csak elenyésző részben keresztény (például Japán, Kína), vagy ha egykor buzgó keresztény népek vallási közömbösségbe süllyedtek (például Európában).

A Pápai Missziós Művek (PMM) a Szentatya országonkénti szervezete a külmissziók támogatására. De felvállalja az újraevangelizálásban való részvételt is, ahol az egykor példamutatóan hitvalló keresztény nép körében erősen megfogyatkozott a hit. Hazánk esetében is így van. A PMM az elmúlt évek folyamán már több hazai egyházi projektet támogatott, és van olyan, amelynek fejlesztésében folyamatosan segíteni törekszik.

Ilyen fiatal intézményt mutat be Dr. Juhász Ágnes Katalin premontrei nővér, aki hátrányos helyzetű családok gyermekei számára létesített iskola és otthon szervezője Zsámbékon és egyben a PMM Missziós Gyermeksége szekciójának titkára.

Gyermekek segítenek gyermekeknek

Szabály: 1. rövid ima, 2. kis áldozat. Ezt a szabályt követik már közel 150 éve mindazok a gyermekek, akik hallgattak Charles De Forbin Janson, Nancy püspöke szavára, akinek gyermekkorától az volt az álma, hogy segítsen a világ szegény, szenvedő gyermekeinek Kínában, s a világ összes elmaradott országában - egyrészt azért, hogy az élethez való jogaik érvényesüljenek, másrészt, hogy felismerjék, hogy ők is Isten gyermekei. Ezt a szabályt követik Németországban, Ausztriában, s az összes nyugat-európai országban ma gyermekek tízezrei, akik tagjai a Pápai Missziós Műveknek), akik gyűjtési akciókat (Sternsingen Aktion), háromkirály-járást rendeznek január 6-a környékén a miszsziókban élő gyermekek megsegítésére.

De hogyan is született a Pápai Missziós Művek - korábbi nevén Szent Gyermekség?

Charles de Forbin Janson francia nemesi családban született 1785-ben. Szülei nagyon vallásos emberek voltak. Párizsban nőtt fel. Édesanyja hercegnő volt, Marie Antoinette jó barátja. Franciaországban volt a forradalom idején (1789-1814) nagyon nehéz idők jártak. Két év alatt 2600 ember került guillotine alá. Sok pap és szerzetesnő is a forradalom áldozata lett. Charles családja is elmenekült Párizsból. Később visszatérhettek. Charles magántanulóként végezte alsóbb iskoláit, kiváló képzésben részesült. Lakásuk közel volt a külföldi misszionáriusok párizsi Missziós Házához, akik a Távol-Keleten hirdették az Evangéliumot - Kínában. Charles gyakran meglátogatta őket, s elbűvölték az ott elhangzottak. De nagyon elszomorodott az eldobott gyermekek történetének hallatán, akiket gyakran sikerült a miszszionáriusoknak megvásárolni a piacokon. Ezeket a gyermekeket taníttatták, felkészítették a keresztségre. Nővérek vigyáztak rájuk az árvaházakban. Charles nagyon tisztelte a Szűzanyát. 18 évesen egy kis ideig katonai akadémiára járt. Ez természetes volt a nemesi családokban. Kivételesen művelt fiatalember volt. Tagja lett az államtanácsnak. Napóleon diplomatát akart belőle képeztetni. De Charlest nagyon bántotta, hogy Napóleon elnyomta az egyházat. Ugyanakkor Napóleon császárrá akarta magát koronáztatni. Ezért elhívta VII. Piusz pápát, aki csak azért volt erre hajlandó, mert ezzel is segíteni akart a francia egyházon. Miközben a Szentatya megáldotta a koronát, Napóleon kikapta a kezéből, s maga tette a fejére. Ezen Charles nagyon megütközött, s egyesek csodálkozására Napóleon haragjára hamarosan felhagyott ígéretes karrierjével, s belépett a St. Sulpicius papi szemináriumba. Néhány szeminaristatársával minden erejét arra fordította, hogy megtalálja annak módját, hogyan lehet a hitet Franciaországban az embereknek újra visszaadni.

Szoros kapcsolatban voltak a misszionáriusokkal, mert összejöveteleiket az ő kápolnájukban tartották. Charlest 1811-ben szentelték pappá, amikor Napóleon VII. Piusz pápát még fogságban tartotta. Charles atya csatlakozott a papok missziós csoportjához. Ezek a papok sokat tettek azért, hogy megtartsák a franciák hitét. Jó prédikátor volt, beszédeivel csak úgy vonzotta a tömeget. 38 évesen Nancy püspökévé nevezték ki. Püspökként is nagyon egyszerű életet élt. Sokat jótékonykodott a szegényekkel és a betegekkel, elesettekkel. Magára nem adott ki semmit, néha majdnem rongyos volt. 1830-ban újabb felkelés volt Franciaországban. Akkor már az antiklerikálisok régen száműzték őt Nancyből. A püspök először nem hagyta el a várost, de most a saját hívei kérték erre, mert féltették, attól tartottak, hogy megölik. A keresztje lett a koronája. Erre az időre már szétosztotta családi örökségét a szegény családoknak és a Kínai Misszióknak. Gondolatai újra Kínában jártak, aggódott az "eldobott" gyermekekért. Energiáit egyre inkább a kínai gyermekek megsegítésére fordította. Ahhoz már idős volt, hogy missziós munkába kezdjen. A Szentatya arra kérte, hogy Franciaországban folytassa evangelizációs munkáját. Találkozni akart Pauline Jaricottal, aki jól megszervezte a felnőtteket Franciaországban, vagyis megalapította a Hitterjesztés Művét, hogy segítsenek a misszióknak. Ennek mintájára gondolt Charles püspök arra, hogy ő viszont a gyerekeket vonja be a missziós munkába. A francia gyermekek és egész Európa gyermekeinek segítségével lesz egy egész "gyermekserege erre a munkára".

Úgy vélte, hogy ennek a tervnek két eredménye is lehet:

1. Segíteni tudnak a missziókban élő gyermekeknek azáltal, hogy testi-lelki segítséget biztosítanak nekik. A keresztség megnyitja számukra a többi szentség és a keresztény oktatás gazdagságának forrását.

2. Ez nem lesz egyoldalú, mert Európa gyermekei is gazdagodnak majd általa, mivel növekednek a mások iránti szeretetben, mivel sokkal jobb adni, mint kapni. S mint a gyermek Jézus, növekedni fognak korban, s bölcsességben, s az Isten kegyelmében. S ez megtanítja őket arra, hogy felnőttkorukban majd helyi egyházukat és a Hitterjesztés Művét segítsék.

A terv igen egyszerű volt: "Gyermekek segítenek gyermekeknek". Európa gyermekei segítenek, hogy a missziókban élő gyermekeket az Isten nagy családjába vezessék a keresztség által. Ez oly egyszerű, mondta Charles püspök. "Hogy is lehet, hogy eddig nem gondoltunk erre?" Ő nem jutott el személyesen a missziókba, de az álma valóra vált más módon. Ma ez a mű egyesíti az imán és a szentségeken keresztül a világ gyermekeit, ahogy az Isteni Mester mondta: "Engedjétek hozzám a gyermekeket."

Charles püspök úgy akarta, hogy ez a mű szent legyen, ezért a Szent Gyermek oltalmába helyezve Szent Gyermekségnek nevezte, mely később a Pápai Missziós Művek nevét kapta.

Szabálya van: 1. rövid ima 2. kis áldozat

Franciaországban akkor a francia forradalom miatt volt szükség az újraevangelizálásra.

Ma a szekularizáció miatt van szükség minden egyes országban az újraevengelizálásra.

Minden egyes plébániának a saját adottságai szerint kell megtalálnia az evangelizációs lehetőségeket.

Mi Zsámbékon a premontrei atyákkal, nővérekkel egy ingyenes napközi otthont és egy szakközépiskolát és szakiskolát indítottunk el szegény gyermekek és szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok részére, ahol az atyákkal, nővéreinkkel, tanárainkkal megpróbáljuk tanulóink elé "élni" a keresztény hitet, megmutatni a Jóisten jóságát. Szeretnénk követendő és követhető példákká válni tanulóink és munkatársaink számára.

Hazánkban újra fel kell éleszteni a Szent Gyermekség művét, ehhez nagyon sok lehetőségünk van:

- ha felelevenítjük a betlehemes játékokat, s ennek kapcsán gyűjtést szervezünk

- ha vásárt rendezünk, s a bevételt felajánljuk ( Ezt már egyszer meg is tettük Zsámbékon és Gödöllőn, ahol a premontrei atyák és nővérek a vásár bevételét ajánlották fel. A vásáron a tanulóink által készített tárgyakat adtuk el. Ez is mutatja, hogy a szegény gyermekek, akikkel foglalkozunk, milyen nagylelkűek, mert valóban jobb adni, mint kapni. Ezzel megtapasztaltuk szintén az Isten jóságát, mert ettől mi nem lettünk szegényebbek.)

2002. július 8-tól 13-ig missziós animátorképző tábort rendezünk Zsámbékon, melyre szeretettel várunk 12-15 éves gyermekeket, hogy megismertessük őket néhány működő misszióval. Felelevenítünk különböző népi hagyományokat, melyek alkalmasak lehetnek szintén gyűjtésre a missziók javára. Megtanuljuk közösen előadni a Missziós Gyermekség kialakulásának történetét, s ezzel a történettel szeretnénk ősszel néhány plébániát meglátogatni, s közben a Missziós Gyermekség javára gyűjteni.

A táborba jelentkezni lehet:

Premontrei Női Kanonokrend: 2072 Zsámbék, Petőfi S. u. 13. Tel: 06-23-342-331

Miért van minderre szükség? Erről tanácskoznak kétévente a Szent Gyermekség konferenciáin. Erről beszélgettünk 3 napon át ez év márciusában Luxemburgban is, ahol mintegy 40 ország Missziós Gyermeksége képviseltette magát.

Még ma is sok gyermek hal meg Afrikában, Indiában, Kínában, mert nincs pénz a gyógyításra.

Sok gyermek szenved, s hal meg az éhségtől.

Sok gyermek esik terroristák áldozatául, s válik kisgyermekként katonává.

Sok gyermek válik szexuális áldozattá, s lesz ártatlanul AIDS-es.

Sok gyermeket tesznek ki az utcára.

Nem nézhetjük ezt mi sem tétlenül. Tenni kell ezekért az "áldozatokért". "Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, azt velem cselekedtétek." (Mt. 25. 40)

A missziós központból köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik az elmúlt hónapokban adományt küldtek a misszióknak. A hivatal kapacitását meghaladja, hogy külön válaszoljunk. Ezért megértő elnézést kérünk.

További adományok küldésére szívesen postázunk utalványt.

Banki átutalás e számon: OTP 11705008-20182041

Főtisztelendő atyák misevállalással is segíthetnek: Rostás Sándor SVD PMM országos igazgató

1223 Budapest, Jókai u. 14. Tel./fax: 228 2327

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu