Könyvespolc

A gyűlölet fogságában

Aaron T. Beck amerikai pszichiáter megismerésen alapuló eljárása, a kognitív terápia már a XX. század hetvenes éveiben híres volt, és mind többen alkalmazták. Könyvében (A gyűlölet fogságában - Háttér Kiadó) a gyűlölet gyökereivel: az egocentrikus tévedéssel, a gyűlöletig fajuló sértettséggel, az egyéni és csoportos erőszakkal, előítélettel, ellenségképek megalkotásával, üldözéssel és népirtással foglalkozik. Ez a nagyközönség számára szánt könyv ismert hibákról szól, amelyek torz módon próbálják védeni énképünket, önbecsülésünket. Általában külső tényezőkkel magyarázzák kudarcainkat.

A csoportban az egyén csoportközpontúvá alakítja át énközpontú látásmódját. Az eseményeket a csoport érdekei és hiedelmei szerint értelmezi. Más csoportokkal való összeütközéskor felerősödik a saját csoportja iránti pozitív elfogultsága és az ellenfél képének negatív torzítása. E közösség könnyen elfogadja a karizmatikus vezető véleményét. E kapcsolatrendszer azt a célt szolgálja, hogy a tömeg véleményét mindig a választott irányba alakítsa. E csoportpszichózis megkönnyíti számukra azt, hogy nem létezőnek tekintsék a szokásos erkölcsi normákat, egészen a kínzásban és gyilkosságban való részvételig.

A csoportos akciók során a lincselés vagy pogrom résztvevőit kollektív érzelmek befolyásolják. Az az ördögi kép hajtja őket, amit ártatlan áldozataikról festettek maguknak. Egy gyanús csoportról hajlamosak vagyunk elhinni a legrosszabbakat is. A megbélyegzett csoport tagjai végül kivégzőosztag előtt, gázkamrákban vagy munkatáborokban találhatják magukat.

Előfordulhat egész népcsoportok, őshonos bennszülöttek (például indiánok) kiirtása egy-egy területen. Tömeges népirtások: az örmények ellen Törökországban, a kínai etnikum ellen Indonéziában, a hitleri Endlösung a zsidók teljes elpusztítására, tömeggyilkosságok az "osztályellenség" ellen a Szovjetunióban, stb. A hatalmon lévők megerősítették az idealizált csoport (Übermensch, munkásosztály) kollektív önértékelését, túláradóan magasztalták a "kiválasztott embereket". Ősi oksági gondolkodásban gyökerezik az "idegen" csoportok elleni vádaskodás. Őseink egyes természeti csapások előidézőinek tartottak bizonyos démonokat, gonosz szellemeket. Babonás hitek megszemélyesítették ezeket, emberek csoportjait tekintették a Sátán képviselőinek, akik a gonosz hatalom birtokában a legképtelenebb tettekre képesek.

A fajirtásban, tömeggyilkosságban részt vevő bürokraták és technokraták közönséges emberek voltak, a kor szülöttei, akik "kötelességüket teljesítették" a gyilkosság különböző stációin - akár szadista öröm nélkül. Az áldozatok dehumanizálása ledöntötte a morális gátakat.

A könyv utolsó nagy fejezete pozitív kontrasztként Az emberi természet szebbik oldalát tárja elénk: ragaszkodás, altruizmus, empátia, együttműködés.

Frideczky Frigyes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu