Hogy "zöldebbek" legyenek a hétköznapjaink

Beszélgetés Könczey Réka környezetvédő biológussal

"Hazánkban a halálokok egynegyede vezethető vissza a környezetszennyezésre. Szakértői becslések szerint évente a nemzeti jövedelem egytizedének megfelelő értékű az a kár, amit a környezetszennyezés okozta megbetegedések, az ivóvíz és a levegő elszennyeződése, az erdőpusztulás, a mezőgazdasági károk, az épületek és gépek korróziója jelent" - olvashatjuk a Zöldköznapi Kalauz című könyvben, Könczey Réka és S. Nagy Andrea munkájában. A könyvet, bár a szerzők köznapokra, zöld hétköznapokra ajánlják, mégpedig tízéves kortól mindenkinek, most a közelgő Környezetvédelmi Világnap alkalmából vettük kézbe. Ez a nap, annak emlékére, hogy harminc évvel ezelőtt ekkor kezdődött Stockholmban az első környezetvédelmi ENSZ világcsúcs, minden év június 5-én - legalább akkor - igyekszik az embereket és a döntéshozókat emlékeztetni a környezet iránti felelősségükre. Az idei Környezetvédelmi Világnap előtt Könczey Rékával, egy olyan könyv társszerzőjével beszélgettünk, amely e kérdéssel indul: Mit tehetek én a környezetért? A szerzők válasza: sokat! A könyv pedig részletesen és érthetően beszél mindarról, amit mindenkinek érdemes tudni, amit mindenki megtehet, ha vásárol, ha energiát fogyaszt, ha hulladékot "termel", ha ennivalójáról gondoskodik, ha takarít, ha kertet művel, ha utazik, ha kikapcsolódik. Környezetvédővé szeretné nevelni az embereket? - kérdeztük először Könczey Rékától.

- Nem környezetvédővé, inkább környezettudatossá. Egyre inkább tudom, hogy nem várhatom el, hogy az emberek mind környezetvédők legyenek. Inkább megérteni próbálom őket, és olyan érveket keresni, amelyek hatására mégiscsak úgy gondolják, hogy érdemes odafigyelni a környezetre.

Nem volna elég, ha az emberek egyszerűn erkölcsi alapon viszonyulnának a környezetükhöz is?

- Bizonyos felelősségérzet és morál - megfelelő ismeretek birtokában - elegendő lehet ahhoz, hogy az ember környezettudatosan cselekedjen. Amikor valamilyen döntést hoz, legyen szó egyéni vagy magasabb szintű döntésről, akkor tekintettel lehet a döntés környezeti következményére is. De az a megfigyelésem, hogy ebből a szempontból hatékonyabb a környezetszennyezés egészségkárosító hatásaira hivatkozni, mint erkölcsi érveket felhozni.

A legláthatóbb környezetszennyező a szemét...

- A látható szemét elsősorban esztétikai, lelki környezetszennyezést okoz. Kevesen gondolnak viszont arra, hogy a mai ember által termelt hulladékot már soha semmire nem fogjuk fölhasználni. Korábban nem így volt, ez a viszonylag új jelenség elsősorban a vegyipar fejlődésével, egyébként pedig a fogyasztók kényelmével függ össze. Mindannyian tehetünk ellene, például úgy, hogy elhatározzuk: az idén nem töltjük meg annyira kukát, mint tavaly.

Hogyan lehet kevesebb hulladék a kukában? Mi lesz a sok flakonnal, dobozzal?

- Igen, a csomagolóanyagok töltik meg legjobban a kukát. Legalábbis ott, ahol nincs pelenkás gyerek. Aki azonban okosan vásárol, az arra is gondol, hogy mi kerül majd a kukába abból, amit a bevásárló kosarába tett. Az árukkal együtt általában szemetet is vásárolunk, s komoly pénzt adunk érte. Aztán fizetünk a szemét elszállításáért, s megint fizetünk a hulladéktelepek kezeléséért, kármentesítéséért, a veszélyes hulladékégetők működtetéséért...

A hétköznapi ember tehát megpróbálhat kevesebb potenciális szemetet vásárolni. De hogyan gondolkodnak erről a gazdasági és politikai döntéshozók?

- Az volna jó, ha ők is környezettudatos döntéseket hoznának, elsősorban a saját életükben. De tehetnének azért is, hogy hatékony legyen az a törvényi passzus, amely szerint a közbeszerzésnél előnyben kell részesíteni a környezetbarát terméket. Mégis úgy látom, hogy nem vagy csak ritkán teszik meg nyilván szembenálló gazdasági érdekek akadályozzák őket.

A környezettudatos szemléletmód nem eredményezné a gazdaság növekedésének lassulását?

- Éppenhogy a gyorsulását eredményezné! Át kellene alakítani például egy csomó üzemet, amelyek elavult technológiával dolgoznak, ez biztosan növekedést eredményezne. Amúgy pedig szerintem a környezetbarát szemlélet elterjedése elsősorban nem gazdasági növekedést, hanem fejlődést eredményezne, és ez nagy különbség!

Mi a különbség a növekedés és a fejlődés között?

- A növekedés mennyiségi, számszerű gyarapodást jelent. Több erőművet, több kilométer autópályát. A fejlődés - legalábbis én így értelmezem - azt jelenti, hogy az emberek jobban élnek. Több idejük van egymásra, jobban tudnak beszélgetni. Gazdagabb lesz a szellemi, lelki életük, és nem érzik úgy, hogy ha nem jutnak el legalább évente egyszer a Kanári-szigetekre, nincs tele a konyhájuk elektromos gépekkel, nem áll a garázsukban két hatalmas autó, attól ők szegényebbek.

Amiről Ön beszél, az kevéssé mérhető a GDP-nek nevezett mutatóval...

- A GDP rányomja a bélyegét az egész társadalomra, legalábbis az a szemléletmód, amelyet a GDP sugall. Más, ugyancsak fontos dolgokat is lehetne mérni, csakhogy azokat nem szoktuk. Úgy vélem egyébként, hogy a rövid távú gondolkodás vezet oda, hogy pusztán számokat lássunk. Hogy csak a mai haszon, a mai kenyér érdekeljen, és ne törődjek azzal, hogy holnap is lesz-e. És végképp ne érdekeljen, hogy a fiaimnak lesz-e kenyere.

Ön szerint hogyan viszonyulnak az emberek a környezetvédelemhez?

- Egy most készülő tanulmány vizsgálatai azt mutatják, hogy az emberek értékszemléletében a második-harmadik helyen áll az élhető, egészséges környezet iránti igény. Ezért volt örvendetes a Népegészségügyi Program megjelenése, mert szakított azzal a korábbi mentalitással, amely háttérben tartja a környezet-egészségügyi kérdéseket. Több vizsgálat igazolja ugyanis, hogy az életmód elsődlegesen befolyásolja az emberek egészségi állapotát. Míg az életmódnak legalább negyven, az orvosi ellátásnak legfeljebb tíz százalékos szerepe van ebben.

Kap-e támogatást az emberekben alapvetően meglévő értékszemlélet?

- A hazai média jelentős része nem természetbarát, nem egészségbarát életmódmintát állít az emberek elé, de szerintem ebben inkább a média megbízói, a gazdaság szereplői, illetve ezeknek a rövid távú érdekei a felelősek. S az, hogy a felelős személyek többnyire nem élnek együtt azokkal, akik életterében beruházásaikat tervezik, üzemeltetik, nem ott élnek, ahol a környezeti károkat keltik.

Végül is nem jár rosszabbul, aki arra is figyel, hogy mennyi hulladékanyagot, mennyi tartósító- és színezőszert vásárol, mennyire mond le azokról a lehetőségekről, amelyek pusztán a kényelmét, esetleg csak a lustaságát szolgálják?

- Nem rövidül meg, sokkal inkább gazdagodik! Élhetőbb lesz az élete, jobb lesz a környezete, békésebb lesz a lelke, és mindez igaz lesz az utódaira nézve is!

Szikora József

Könczey Réka Budán nőtt fel, egy erdőszéli házban, a tévétorony és Farkasrét között, a Tábor-hegyen. Azt gondolja, talán az erdő közelsége miatt lett környezetvédő, bár két testvére más hivatást választott. Mindenesetre kisgyermek kora óta érdekelte a természet, a föld... Biológus lett, eleinte állatok, állatközösségek viselkedését tanulmányozta. Jelenleg a Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda programvezetője. Közel tíz éve Piliscsabán él; ugyancsak biológus férjével itt építették fel, főként saját kezükkel és sok-sok baráti, rokoni kéz segítségével családi házukat. Két fiuk van, s júliusra várják a harmadik babát. A ház - ahogy Réka mondja: "élete egyik fő műve" - csupa újrahasznosított és újrahasznosítható anyagból épült. A pincefal egykor útburkolásra használt bazaltkocka, a fal vályog. A legfontosabb "fő művek" persze a gyerekek, na és a könyv. Ennek első változatát még 1989-ben készítették el S. Nagy Andreával közösen. A Zöldköznapi Kalauznak eddig három kiadása látott napvilágot, most készítik elő a negyediket. A harmadik kiadásból esetleg még magmaradt példányok megrendelhetők az Ökoszolgálatnál, amelynek címe: 1054 Budapest, Vadász u. 29. Tel.: 06-80-269-446

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu