A kortalan Lajos atya

Nem mertem interjút kérni Kerényi Lajostól. Féltem, hogy elhárítja. Nem azért, mert június elsejei 75. születésnapja szolgált volna alkalmul a beszélgetéshez. Inkább azért, mert önmagáról legfeljebb kópésan szeret beszélni. Azok közé tartozik, akik nem önmagukkal vannak eltelve, hanem hivatástudattal - és Gazdájukkal. Tisztelőinek serege, azoknak száma, akik életre szóló útravalót kaptak tőle hittanóráin - megszámlálhatatlan. Tettek róla az állami hatóságok is, hogy 1952-ben történt pappá szentelésétől kezdve egy-két vagy néhány évenként új lelkipásztori állomáshelyre helyeztették. Büntetésnek szánták, de sok jó származott belőle azoknak, akikkel Budapest és az ország különböző részein így széles körben találkozhatott.

Amikor 1957-ben (egy évig) a városmajori templomban tartotta hittanóráit, már régen túl voltam a diákéveken, mégis sokszor elkísértem unokatestvéreimet ezekre az "órákra". Derűs és tartalmas katekézisek voltak. Szentmiséin sem szónoki beszédek vagy elvont fejtegetések hangzottak el, hanem a keresztény életre vonzó tanítások. Lajos atya "kereten kívül" maradt ugyan, ahogy akkoriban mondták, mégis hitre nevelő pedagógiájában mindig piarista volt és maradt.

Lelkipásztori életművének talán legismertebb területe a kórházi betegek lelki gondozása és szentségekkel való megerősítése. Az idősebbek emlékeznek rá, mennyire tiltott és "szabályozott" terület volt ez is évtizedekig. Ma már szinte hihetetlen, mennyire akadályozták még az utolsó napok és órák Istenre találását is azok, akik mindig csak elvenni tudtak értékeket az embertől. Lajos atya azonban nem hátrált meg akkor sem, amikor vidékről csak hetente egyszer tudott Budapestre jönni, hogy felajánlja Jézust a kórházak szenvedőinek. Akkor sem, amikor megalázták, kihallgatásra rendelték, kiabáltak vele. Nem volt személyválogató, mindenkit megszólított együttérző szóval. Olykor neves emberek is megörültek jöttének, máskor váratlanul idős nénik is elzavarták. Hihetetlenül gazdag tapasztalatai vannak arról, kit hogyan érint elesettségében a kegyelem. Ma, amikor - Istennek hála - a lelkipásztorok és az egyházközségek felelősei szabadon felkereshetik a kórházakat, sokat kellene még tanulni tőle, hogyan, milyen szóval közeledjünk a beteghez.

Lajos atyán nem látszik az idő múlása. Szavai különösen fiatalosak a rádió Vasárnapi Újság című műsorában is. Ezekben a rövid elmélkedésekben is Krisztust nyújtja hallgatóinak, mint tette nehéz évtizedeken át fiataloknak, betegeknek egyaránt. Isten áldja meg érte!

R.P.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu