Apor Elemér költő, író, szerkesztő január 8-án, 93 éves korában elhunyt. A magyar irodalom Dsida Jenővel egyidős egri képviselője volt. Az egri ciszterci gimnáziumban Barankovics István osztálytársa volt, jogi tanulmányait az Érseki Jogakadémián végezte. A testvérmúzsák szolgálatának szentelte életét. Az országos hírű egri színjátszás és az Egri Dalkör szólistája volt.
1928-tól az egri érsekség, a káptalan által fenntartott Egri Újság, majd pedig az Eger című lap újságírója, 1933-tól szerkesztője 1944-ig. SAS-behívóval vonult be, a XIV. egri gyalogszázad katonájaként esett fogságba. Hazakerülve koholt vádak alapján börtönbüntetésre ítélték. Az egri várban raboskodott, ott, ahol a pribékek az egri Kriston püspök tenyerébe merték a forró levest, amikor többnapos éheztetés után enni kért.
Kiszabadulása után rendőri felügyelet alatt állt, a tilalmas, majd a megtűrt kategóriába került. Csak alkalmi munkákhoz jutott, az ÉMÁSZ anyagbeszerzője lett. Felesége kemény sütőipari munkát végzett, csodálatos szegénységben éltek példás életet. A köztiszteletnek örvendő költő életének utolsó másfél évtizedében tudott visszatérni az irodalmi életbe. Anyagi javak helyett szellemi, lelki kincseket gyűjtött. Könyvei: Mindenki nagynak születik (1935); Mindenütt téged kerestelek (1988) válogatott verskötet; Dobó Istvánról szóló kisregénye: Feje fölött a pallos árnyéka (1992, 1997); Pont a Semmi falán, összegyűjtött versek; A csoda, avagy a hangok története lírai tanulmány a nyelvről. Az Új Hevesi Napló rendre közölte írásait. 1991-ben Eger Város Önkormányzata díszpolgárrá választotta, 1992-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki a humánus értékekben gazdag életművéért.
Kálnoky László az Apor Elemérnek dedikált Adósság című versében írta: “Sosem csalódtam benned, aki annyira jó és türelmes / voltál…” A “legegribb” költőt az egri Kálnoky László Kulturális Egyesület díszelnökévé választotta. Utolsó versének záró szavaival búcsúzom tőle: “percmutatóra kötözve / percmutatón megkötözve / (…) Uram, irgalmazz nekünk / Uram, irgalmazz nekem.”
Cs. Varga István