vagyok mert szeretek
itt minden veled egy
lényedből patakzom
mint forrásból a víz
két partom megölel
azután eltaszít
habot vetve futok
tengerbe sietek
csónakot szemetet
egyaránt ringatok
kitöltve medremet
célom felé futok
hegyről le sebesen
lekopott köveken
völgyben lelassulva
te adsz erőt újra
belőled eredek –
vagyok mert szeretek

Hegedős László

Alázat

Ív és értelem
szikrázik
gyémántszemen

Imbolyog
láng és tűztövis-korona,
csattog a vágyak
Pilátus-ostora.

Miért nem volt angyalom,
hogy tanítson szállni?
Magam repültem,
s zuhantam a földre.
Mért, hogy aki ölt,
Semmi kín nem gyötörte?

Ív és értelem
zengve pattan el Istenen.

Zsille Gábor

Kopt szerzetes imája

szemem sarkában homok
kámzsámban bujkál a nap
kutam nem szűnő forrás
cellámban hűs a fekhely
éjjelemben a csillagok
kápolnámban egy örökmécs
kifosztasz gazdaggá teszel
ha lemegy a nap tenyerem
a világ szívére teszem