Lassan anyányi korba cseperednek unokahúgaim, tizen-, huszonévesek, így vasárnap délutáni beszélgetéseink is komolyodnak. Múltkor, amikor már harmadszor vagy negyedszer került szóba a "dávodi kislány", leállítottam a családi hangzavart. Tudjátok egyáltalán, mit jelent a szó: kislány? Igen, jól mondod, kislány az, aki még nem menstruál. Egyes népszokások megünneplik az első menstruációt, attól kezdve nagylány a kislány. Tudok olyan mezőségi viseletet, amelyik jelzi is ezt, ekkor kapja meg az első piros gyöngysort a felserdülő hajadon. S a felserdült leány – eladó leány, hajadon – igen, ő az, akinek a szüzessége értékes életállapot, a jövendő életre felkészítő állapot. Aztán, aki házasságban odaajándékozta magát a párjának – menyecske, asszony, feleség –, és amikor Isten megajándékozza szeretetüket új élet foganásával, attól kezdve édesanya. Akkor is, ha életben marad a magzatja, akkor is, ha nem, még akkor is, ha szándékkal gátolják meg születését. Mert örök élet fogant meg a házaspárok szerelmében, s az evilági emberi életet el lehet ugyan pusztítani, de nem az örök életet.
Aki házasságon kívül adja oda magát valakinek, az többé már nem leány, hanem nő, – régen azt mondták volna, megesett leány, de ebben ítéletet érezhetnének azok, akik talán önhibájukon kívül a női élet, növekedés, tisztaság titkának ismerete nélkül nőttek fel. Sajnos azt sem mondhatom az ilyen állapotú nőről, hogy asszony, mert az aszszony az, akinek férje van, vagy ha elveszítette a férjét – özvegyasszony, elvált aszszony, esetleg elvált nő! Az a nő, aki valamilyen oknál fogva nem tudott vagy akart férjhez menni, egyedülálló nő – persze nem az, aki a kényelem vagy az adó miatt nem vállalja a társadalom s az Isten előtt társát.
Hát, a bonyolódó emberi kapcsolatokat nemigen követi nyelvünk, bár ez nem volna szabad, hogy ok legyen fogalmak összemosására. A fenti elmélkedés után szójáték alakul ki a családban, keresgéljük a hasonlóan rosszul használt, avagy megtévesztő szavakat, ki talál többet. S nem is nagyon kell keresgélni, egymás után fedeznek fel ilyeneket unokaöcséim és -húgaim. Az egészségügyben dolgozó nagylány sorolja: magzat helyett méhtartalom, magzatgyilkosság helyett abortusz, abortusz helyett küret, abortusztabletta helyett esemény utáni tabletta, tehetetlen betegek öngyilkosságba segítése helyett kegyes halál, öngyilkosság helyett meghívott halál. A prostituáltak "dolgoznak" az utcán. A várandós édesanya, aki viselős, állapotos, az terhes.
S aztán tovább kalandozunk – csalás helyett ügyeskedés, lopás helyett szerzés, és hát igen, a rablóból nemzeti hős – legalábbis a médiában. S ezután már következhet a képi hazugság – a reklám, ami többek között sugallja, hogy gyereket helyettesítő családtag a kutya vagy egy autó. Így, családilag berzenkedünk, de tiltakozásunknak bizonyára nem volna foganatja, ha helyteleníteni mernénk az új fék-csoda "taposs a szívébe" szlogenjét, vagy az esemény utáni, valójában abortusztabletta-gyártó cég szexuális felvilágosításként megjelenő plakátját a metrón: "Ne a mamát hívd!"
Nemcsak a képernyő, a szavak is virtuális, nem valódi világot teremtenek körénk, amelynek veszélyeiről ma már a szakemberek is beszélnek. Csak akkor menekülünk meg ennek fojtogatásától, ha tisztán szólunk, igazat beszélünk, s nem engedjük, hogy a szavak átértelmezésével a közszellem szinte észrevétlenül átformálja erkölcsünket. Felelősek vagyunk a tiszta fogalmakért, igaz szavakért! Mentsük őket egy nyelvi Noé-bárkájára, hogy meg ne fulladjanak a modern szóözönben.
Magam az idézett családi beszélgetés kapcsán értettem meg ennek az ősi szimbólumnak többszörös jelentését. Igen, ez a jelkép-előkép Máriára, a szűzre mutat, aki igen szava által az Ige anyja, Isten anyja lett. Ez a kép a szűzi és anyai egyházra mutat, a fuldokló emberiség új Noé-bárkájára, a Kinyilatkoztatott Szó, a Megtestesült Ige – Élet – Igazság hordozójára.
Sztrilich Ágnes