Kívánatos, hogy a szubszidiaritás (értsd: kisegítés) elve ne csak politika-elméleti fogalom maradjon, hanem egyre inkább bevonuljon a hazai társadalmi gyakorlatba is. Tervezik például a nemzeti földalap létrehozását, azaz központi intézkedést és intézményrendszert annak segítésére, hogy a magyar föld termése és az emberi munka gyümölcse – azok eredeti rendeltetéséhez hűen – az ország polgárainak boldogulását még hatékonyabban szolgálhassa. Nyilván mindez pusztán önerőből, az érdekeltek szintjén nem oldható meg, ehhez központi akarat, központi szervezettség és központi pénzeszközök szükségeltetnek. Megvalósul tehát az a kívánalom, hogy a felsőbb hatalom csak akkor avatkozzék be a társadalom alsóbb hatalmi szinten lévő tagjainak tevékenységébe, ha azok azt nem képesek elvégezni, viszont ez esetben kötelező a jobbító célú beavatkozás, azaz a kisegítés.

Hasonló a helyzet a fiatal családok lakáshoz juttatásával is. Ez esetben a januártól életbe lépő új otthontámogatási rendszernek köszönhetően már jövőre akár kétszer annyi lakás épülhet, mint az idén. Itt a kisegítést – mint tudjuk – kizárólag a kedvezményes kamattal felvehető nagy összegű hitel adja, ami nélkül reménytelen helyzetbe kerülne (illetve abban maradna) a családok nagyobb része. A fenti intézkedés hatására megélénkül majd a lakáspiac és az építőipar – ám a megnövekedett kereslet miatt a lakások ára is megnőhet, ami viszont az intézkedés eredményességét lerontja. Talán, ha a tervezett termőföldalap mintájára létre lehetne hozni egy olyan közhasznú lakásalapot, minek során az állam vagy az önkormányzatok (illetve azoknak egyfajta nonprofit érdekeltségű gazdasági egységei) kifejezetten a nemes cél érdekében vásárolnák föl, kezelnék és adnák tovább a meghirdetett otthonteremtési akció tárgyát képző lakásokat vagy építési telkeket, a nem kívánt árnövekedés is elkerülhető (vagy legalább is jelentősen csökkenthető) lenne. Persze, nem az egykori, időközben ellehetetlenült IKV-t, vagy az OTP-lakásakciókat sírjuk vissza (ez utóbbi esetében el kell ismernünk, hogy szociálpolitikai célja helyes, s az akkori körülményekhez viszonyítva eredményes volt), hanem a közjót mint célt szem előtt tartó családbarát és emberközeli gazdasági intézményrendszert kívánunk, mintegy példát mutatva a szociális piacgazdaság megvalósíthatóságára. A nemzeti lakásalap létrehozásával bebizonyosodhat, hogy a keresztény etikán nyugvó társadalmi-gazdasági rendszer követelményei nagyon is harmonizálnak a józan ész kívánalmaival, amennyiben a nemzeti jelzőt nemcsak mint divatos szót biggyesztjük az egész nemzetet érintő program neve elé, hanem azt a nemes célnak megfelelő tartalommal töltjük ki.

Szende Ákos