Az informatika és a telematika rohamos fejlődése az ipari forradalom legújabb fázisa. A közgazdaság világméretű kiterjedése ennek a fejlődésnek logikus következménye. A tömegtájékoztató eszközöknek számos pozitív hatása lehet. Legyőzik a távolságot, és kapcsolatot teremtenek a világ népei között, ugyanakkor veszéllyel is járnak a népek kultúrája tekintetében. Úgy tűnhet fel, mintha az emberiség útja egy óriási kapitalista világvárosba vezetne, ahol mindenütt ugyanaz a tudomány és ugyanaz a technika, ugyanaz az életstílus, egyformák a mítoszok és a sóvárgások a lehető legnagyobb anyagi jólét után.

A gazdaság és a kultúra egyre inkább összefonódik. Kevéssel ezelőtt mindkettő élte a maga sajátos életét. A gazdaságon az anyagvilág uralkodott, a kultúrán a szellemiség. Ma a kultúra a gazdasági racionalitás függvényévé válik, aminek súlyos következményei vannak, főleg a fejlődő országok népeinek életére nézve. A gazdag és a szegény népek közötti szakadék egyre nagyobb lesz, és a szociális problémák megsokszorozódnak – egyrészt a hagyományos kultúrák és a szolidaritás kötelékei meglazulása, sőt eltűnése miatt, másrészt a gazdasági fejlődés egyes privilegizált zónákra való összpontosulása következtében.

A szegény országok feletti gazdasági uralkodást követi a kulturális fölülkerekedés, az imperializmus és a kolonializmus új formája. Nemcsak a nyugati világ termelési módszereinek meghonosításáról van szó, hanem a fogyasztói, materialista, individualista és hedonista életstílus elterjesztéséről is. A nyugati fogyasztási szokások, a mosószerek propagálása és az olcsó, Dallas-stílusú filmprodukciók tömege elhiteti a szegény és írástudatlan népekkel, hogy a nyugati világ a földi paradicsom, amely után vágyakozhatnak. Pedig az afrikai családokban uralkodó szolidaritás összehasonlíthatatlanul nagyobb érték, mint a hifi bármelyik láncszeme, McDonald’s hamburgere vagy a Coca-Cola világot elárasztó tömegitala.

A szegény országok számára nélkülözhetetlen a gazdasági fejlődés, hogy megszabaduljanak a szegénységtől, a nyomorúságtól és az éhhaláltól. Ez viszont feltételezi a gazdasági racionalitást. Enélkül nincs gazdálkodás, hacsak nem az emberi és anyagi erők pocsékolása. Az ember személyi, a népek hagyományai, erkölcsi értékei és kultúrája tisztelete nélkül szellemi sivataggá válhat a föld.

A népek vezetőit, a tömegtájékoztató eszközök tulajdonosait és irányítóit súlyos felelősség terheli a tájékoztatás hitelessége, az általuk felkeltett igények és azok népszerűsítése tekintetében.

A szerző jezsuita szerzetes, a Leuveni Katolikus Egyetem tanára.