Például Izbég

A Szentedréhez tartozó izbégi Szent András-templom megújuló hitélete fölemelő jelenség, megkétszereződött a hívek száma. Az 1738-ban épült kőtemplom először a pravoszláv szerb híveknek adott otthont, dalmátoknak is, - később megvette a katolikus egyház. Mindszenty József bíboros, hercegprímás szentelte föl a barokk stílusjegyeket tartalmazó istenházát 1948. január 30-án. A megpróbáltatások következtek -- a kemény jellemű egyházatyának --, a híveknek is. Lerombolták a Regnum Marianumot a Városliget szélén -- padjait idementették Izbégre, ebben hallgatja a sokaság ma is a szentmiseáldozatot. Pompás falfestmények ábrázolják Szent András vértanúságát, - Jeges Ernő festőművész alkotása nehéz időkből, 1950-ből. A mű minőségén mégsem látszik e keserves időszak, a gyötört figurákban mégis a "Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat" eszméje ölt testet.

Mindez történelem: a lényeg a megújulás. Hankovszky Béla plébános, dominikánus szerzetes és társa, Pucilowsky József, a domonkos rend magyarországi provinciálisa, aki Lengyelországban is betölti e tisztséget -- gyóntatnak, miséznek, alakítják az evangéliumi szeretetközösséget. Intellektuális derűt sugároznak, a megváltás örömhírét hirdetik, sokszor együtt végzik a szertartást. Érződik minden mozdulatukon, mennyire tisztelik egymást. Bizony sokan járnak ide Budapestről is, híre van prédikációiknak. Hirdetik, testesítik mindenek Megváltójának, Jézus Krisztusnak diadalmas örömüzenetét.

A közösségben -- sokak mellett -- akad még egy kivételes ember: Annuska néni. Szent Anna sokadik testesülésének tartom őt, aki két botra támaszkodva, csöndben topog előre, meggörnyedve szegény -- mégis óriási hittel a szívében. Ő is a példaképünk, ez a szellem sugárzik a ministránsok, a szertartást segítők népes táborából.

Tél folyamán nevezetes esemény történt az izbégi Szent András-templomban. A mise egyik papja -- Timothy Radcliffe, a domonkos rend generálisa volt, a szertartás végén kezet fogott a templom kapujában a távozó hívek mindegyikével. Ez is olyan természetes aktus volt, mentes minden művességtől. Szót váltottunk egymással magyarul, angolul, lengyelül, és senki nem sietett, a generális atya mindenkire időt szakított. Ő is hozzájárult ahhoz, hogy szinte őskeresztényi közösséggé váljon az izbégi katolikusok növekvő nagy családja.

L. M.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu