JEGYZETEK A LITURGIÁRÓL

Évfordulók

Minden évre esik már valami évforduló (hogy is ne esne?). Vannak, akiket szívük mélyén elsősorban az ilyen rendkívüli események érdekelnek: a nagy rendezvények, "csapatösszevonások", feltűnést keltő és vonzó összejövetelek, látogatások, érdekességek kitalálásában, megszervezésében és lebonyolításában érzik otthon magukat, ezekben lelik örömüket. Nem mondom, hogy ezeknek nincs semmi értelme. Olyanok ezek, mint egy nagy búcsújárás, mely lökést adhat a megújuláshoz. Értékét az dönti el, tényleges lelki megújulás követte-e az eseményt. De legtöbbször ezek inkább a "mozgalmi" élet kifejezései, s jó esetben, mellesleg, a kegyelem pillanatai.

A liturgia a kis utat járja. A mindennapok, az örök egyformaság, az egyszerű, szerény, hűséges szolgálat az ő életterepe. Minden vasárnapi szentmisére felkészülni nagyobb dolog, mint egy ritka demonstrációra. Minden vasárnap vállalni az énekszolgálatot több, mint a sátoros ünnepeken egy nagyot énekelni. Minden vasárnap ott lenni a misén, vesperáson nagyobb dolog, mint száz kilométereket utazni egy nagy összejövetel kedvéért. Az egész nagyhetet végigszolgálni (mely természetesen a húsvéti nagymisében és nagyvecsernyében, sőt húsvét nyolcadának méltó megünneplésében jut el a végpontjára) több, mint csupán egy proccos húsvétvasárnapi nagymisét "kiállítani". Rendszeresen imádkozni a zsolozsmát (akár kötelességből) több, mint néhány nagy élményt kivadászni magunknak. Minden szentmiséhez ministránsról gondoskodni több, mint ha egy-egy ritka misén negyvenen nyüzsögnek az oltár körül. Vállalni a liturgia "unalmát" kegyelemszerzőbb, mint szenzációkról gondoskodni. Ha mindent megtettünk a köznapokért és közvasárnapokért, ha ifjúsági csoportjaink, katolikus iskoláink ott vannak minden héten a misén és éneklik a napi propriumot, ha bevezettük és rendszeresen végezzük a plébániai népzsolozsmát, ha tiszta és rendezett a templom, ha az olvasmányok méltó módon hangzanak el, ha a templomi ének "jó karban van tartva", s még mindig maradtak fölösleges energiák -- akkor, és csak akkor szabad a rendkívüli produkciókra készülni, azok körül jártatni fantáziánkat. Nekünk elég, ha Urunk dicsérő szavára ennyit válaszolhatunk: Csak hitvány szolgák voltunk, akik annyit tettünk, ami kötelességünk.

A "nagy ünnepek" jogosságát és értékét ez a csendes és kitartó szolgálat adja. Ha ezt a rendet megfordítjuk, maguk a nagy ünnepek is kiüresednek.

Dobszay László

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu