A feltámadás tanúi

A történelem során számtalan esetben előfordult, hogy valaki üldözést szenvedett meggyőződéséért, és az is, hogy valakit megöltek az általa képviselt igaz ügyért. Az emberiség ezen nagy tanúi közé tartozik Jézus is, azzal a különbséggel, hogy őt nem csak üldözték és megölték, hanem a halálát követő harmadnapon feltámadt. Ez a tény teszi Jézus tanúságtételét egyedülállóvá, és ez ad az általa képviselt igazságnak semmi máshoz nem hasonlítható súlyt és jelentőséget.

Nem csoda hát, ha Jézus követői számára alapvetően fontos volt a feltámadás tényének bizonyítása, hiszen ezzel magát a Jézus által hirdetett igazságot, az evangéliumot is igazolták.

A feltámadás tényének igazolása azonban nem tőlük indult ki, hanem magától a feltámadott Jézustól. Jézus nagy súlyt helyezett arra, hogy az evangéliumot hitelessé tevő legnagyobb csodát, saját feltámadását kellő módon igazolja tanítványai előtt. Feltámadása után még negyven napot szentelt ennek, csak aztán tért vissza Atyjához a mennybe.

Ennek az időszaknak egyik eseményét, s egyben a feltámadás igazolásának legfőbb formáit ismerhetjük meg a Lk 24,35-48-ból. Jézus az emberi természetnek megfelelően két szinten, az érzékekkel való megtapasztalás és az értelmi felfogás szintjén ad lehetőséget tanítványainak arra, hogy feltámadásának tényéről meggyőződjenek. (Érdekes: az érzelmek szintjén nem!)

Az érzékekkel való megtapasztalás a következőket jelenti: látás, hallás, tapintás, szemléltetés. A tanítványok látják Jézust: látják, hogy ugyanaz az ember áll közöttük, akit régóta és jól ismernek, látják testén a szenvedés nyomait, a töviskorona, a szegek helyeit. Félelmetes és megdöbbentő megtapasztalás ez, hiszen elhunyttal nem szokás néhány nap múlva újra találkozni. Jézus közben köszönti őket, beszél hozzájuk, ők pedig hallják és megismerik a hangját. Amikor azután Jézus megmutatja sebhelyeit, s a tanítványok meg is tapinthatják azokat, félelmük tűnőben van már, lassan felváltja azt az öröm, hogy mindez nem képzelődés, hanem valóság. A háromszoros megtapasztalást követi a szemléltetés: Jézus enni kér, "s a szemük láttára" eszik a neki adott ételből.

Az érzékek útján nyert tapasztalat kiértékelése, ill. értelmezése az értelem dolga. Jézus továbblép tehát, és abban is segíti a tanítványokat, hogy ezt az egydülálló tapasztalati tényt -- hogy a kereszten meghalt Jézus itt áll közöttük és beszélgetnek vele -- értelmükkel is fel tudják fogni, el tudják fogadni, meg tudják érteni. Ezen a téren az adott helyzetben a tanítványok számára nem valamiféle magyarázkodás vagy filozófiai eszmefuttatás jelenti a legnagyobb segítséget, hanem az Ószövetségre való hivatkozás. Ez az ő világuk, erről tudják, hogy Isten szava és üzenete. Jézus erre hivatkozik, ennek utalásait, ígéreteit hívja segítségül, hogy a tanítványok megértsék: mindaz, ami vele történt, Isten terve és akarata szerint történt. A hatás nem is marad el: a tanítványok most végre meglátják az összefüggéseket Isten egykori kijelentései és Jézus életének eseményei között -- beleértve a legfontosabbakat is, a kereszthalált és a feltámadást.

Jézus feltámadásával egészen új helyzet állt elő, hiszen a feltámadás ténye teljesen új fénybe állította Jézus szenvedését és halálát, s ezzel együtt minden szavát, tanításának egészét és annak minden részletét. De azzal, hogy az apostolok érzékeikkel megtapasztalták és értelmükkel megértették a feltámadás valóságát, az ő életükben is új helyzet állt elő. Tanúkká lettek: tanúivá valami egyszerinek és megismételhetetlennek, valami egyedülállónak és végtelenül fontosnak. Amiről ők tudnak, arról tudnia kell minden embernek az egész világon. A Feltámadott nevében "megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek"(47. v.). Erre parancsot kapnak Jézustól, de talán nem is lenne szükség parancsra. Aligha tudnának hallgatni erről, aligha tudnák a felismert igazságot -- és abból fakadó örömüket -- magukba zárni.

Ezektől a tanúktól terjedt a hit szerte az akkori világban, és tőlük jutott el hozzánk is. Természetesen azóta mások is beálltak a tanúk sorába, akik az első tanúkhoz hasonlóan megtapasztalták és megértették, mi történt Jézussal, és mit tett Isten általa a világgal, az emberiséggel. Ilyen tanú volt annak idején Pál is, akinek tanúságtétele véletlenül sem volt gyöngébb és bátortalanabb attól, hogy ő nem ama bizonyos negyven nap egyikén találkozott a Feltámadottal.

Az első tanúkhoz és Pálhoz hasonló tanúk ma is élnek közöttünk. Mert ma is vannak, akik megtapasztalják és megértik, hogy mi történt Jézussal és Jézus által, és a felismert igazságot (s az abból fakadó örömet) ők sem tudják magukba zárni.

Te közéjük tartozol-e?

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu