Lópatkó ágyúgolyóval

Biológus, helytörténész és lelkipásztor a Koppány völgyében

Sipos Imre szerzetes az Örömhírt hirdeti az oltár előtt, az iskolában és a könyveiben. Korábban egyik nehezen megközelíthető falujukba gyakran lóháton indult hittanóráira a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség papja. Miklósi községben Galbavy Jenő József priorral és szerzetesi közösségük két jelöltjével él újjáépített szerzetesházukban. A fiatal szerzetes nemcsak a lelkipásztori munkába, hanem a helytörténeti kutatómunkába is belevetette magát. Könyvet írt a malenkij robotról, és nagy szakértelemmel tárja fel a rájuk bízott falvak históriáját is.

Végzett biológusként lett pap, akit a helytörténetírás is foglalkoztat. Hogyan fogadták el e különleges szenvedélyét a környékbeli hívek?

- Az egyházi emberek többségétől nem áll messze az értékmentő múltfeltárás. Nemcsak a "régi nagyokra" gondolok, mint a környékünkön is járt tudós szerzetesre, Rómer Flórisra vagy a török kori forrásokat hosszú éveken át Isztambulban kutató Karácson Imre esperesre és a többiekre - akiknek tudományos életműve a mai helytörténeti dolgozatok sokszor idézett forrása -, hanem helyi lelkipásztori elődeinkre is. Túl azon, hogy lejegyezték koruk történéseit, nagy érdeklődéssel fordultak a régebbi korok felé is. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik Pesty Frigyes kéziratos helynévtárát 1864-ből. Nagy Sándor, akkori törökkoppányi plébános kimerítő alapossággal válaszolt a kérdőívre, hét oldalon keresztül írt faluja történetéről, dűlőneveiről, mondát jegyzett le Szent Istvánról, Koppány vezérről és a török korból is. A Veszprémi Hírlap 1905 körüli évfolyamaiban rendre találkozhatunk Szabó Lajos törökkoppányi segédlelkész nevével, aki helyi népi szokásokat és apáról fiúra adott török kori történeteket tett közzé. Tóth Alajos esperes plébános helytörténeti gyűjteményt hozott létre Törökkoppányban, Szalay János zicsi plébános elődünk faluja múltjának tudós ismerője volt, találunk tehát példát eleget. Talán nem is annyira "különleges szenvedély", ha egy szerzetes pap kutatja települése múltját.

Örülnek az idős emberek, ha valaki meghallgatja őket. A pappal szemben általában őszintébbek, nyíltabbak is, szívesen megosztják gondolataikat, történetüket. Amikor először hallottam Szorosadon a Szovjetunióba kényszermunkára hurcolt emberek kálváriájáról, döbbenten ismertem fel: ezek olyan dolgok, amikről iskolában nem tanultunk, amikről évtizedekig hallgatni kellett, s már alig van néhány idős ember, aki egyáltalán el tudja mondani az átélt eseményeket. Téli estéken, a bizalom légkörét megteremtve bekapcsoltam a magnót, közösen megpróbáltuk időrendbe szedni a több mint fél évszázada történt, a múltban agyonhazudott szörnyűséges eseményeket.

"A véletlen és a Gondviselés alternatívája az evolúcióban a mai természettudomány és a teológiai reflexió fényében" - címmel írta doktori értekezését. Helytörténeti kutatásai során mit tapasztal: milyen "arányban" áll egymással a véletlen és a Gondviselés?

- Két értelmezési módja az események magyarázatának a véletlenekre vagy a Gondviselésre való hivatkozás. Mindenesetre az első abszolutizálása sehova sem vezet. Véletlenről akkor beszélnek, amikor két vagy több ok-okozati sorozat számunkra kiszámíthatatlanul találkozik. Általában azért, mert nem vettük figyelembe az összes befolyásoló tényezőt. Hajlamosak vagyunk azt is elfelejteni, hogy a valóság többszintű. Nemcsak az evolúció során megjelenő magasabbrendűség metafizikai többletére kell gondolnunk, hanem a hétköznapi dolgok eseményeiben is megtapasztalhatjuk ezt. Egy szó nem csupán a betűk összességét jelenti, hanem jelentést hordoz. A szavak mondatokba fűzve sokszor új értelmezést kapnak. Sőt, a sorok között olvasva számos esetben megint csak újabb jelentés tűnik elő. Egy szobornak nemcsak térbeli dimenziói vannak, hanem formájával többet is nyújt, szépségével érzelmi megnyilvánulásokat indít a szemlélőjében.

A hívő ember tudja, hogy akár a világrend kialakulása, az élővilág evolúciója, akár a körülötte zajló események nem a vak véletlen művei. Még maga a történelem alakulása sem, noha tisztánlátásunkat homályosítja, hogy itt egyének szabad cselekedeteikkel viszik előre az idő kerekét. A "gondviseléshit" annyit tesz, hogy az ember a világ sorsát és benne saját életét Isten szeretetére bízza, s mindkettőt illetően reménykedik a jó kimenetelében.

Jó pár éve szolgál itt, ezen a szépséges Koppány-völgyi tájon, s így talán nem is csoda, hogy amolyan szellemi központ lett a szerzetesház, hiszen lakói több területen is jártasak. Magvetés címmel rendszeresen megjelenik tizenegy község egyházi kulturális lapja, amelyben a jelenkor történéseiről is olvashatunk. A plébániák Historia Domusában milyen helyet kapnak a legújabb kori események, kutatási eredmények?

- Kis újságunk tudtommal a Kaposvári Egyházmegye legelőször, immár tíz éve indított helyi, katolikus lapja. Régebbi számait lapozgatva már történelmet látunk. Igyekszünk a falvainkban történt lényeges, megörökítésre méltó eseményekről rendre beszámolni, legyenek azok választási eredmények, a településfejlesztés új beruházásai, vallási ünnepek vagy a közösséget megmozgató kulturális rendezvények. Megörökítjük azoknak a személyeknek nevét és ténykedését is, akik tesznek a közösségért valami szépet. Tekinthetjük tehát a ránk bízott tizenegy falu közös Historia Domusának is a Magvetést. Természetesen egy-egy aktuális vallási téma lelkipásztori kifejtése is megtalálható benne. Egy oldal pedig mindig a "múltidézésé", amikor régi, már-már elfelejtett történeteket, emlékeket elevenítünk fel, nemegyszer közzétéve plébániai, érsekségi és megyei levéltári kutatások eredményeit.

Kik és hogyan segítik a munkáját? A törökkoppányi, a miklósi, a kereki, a kárai fiatalokat érdekli-e egyáltalán, hogy nagyszüleik, dédanyjuk és dédapjuk hol, s miként élt, dolgozott, szeretett?

- Egy szerzetesközösség ereje az egymásra figyelésben van. A testvérek munkamegosztása elősegíti a saját talentumok kibontakoztatását. Ha valaki tanul, akkor az ő tanulmányainak folytatása valamenynyiünk számára fontos, s képesnek kell lennünk áldozatokat is hozni érte. Szerencsénkre híveink között is találunk segítőkész, hálás embereket, akik a háttérmunkákban segítenek. Nem egy cikk alapja ilyen közös munka, kapálás, építkezés során születik, amikor sok emberrel beszélgetünk...

Néhány éve télen a törökkoppányi plébánián megrendeztük a Koppány-völgyi Esték előadás-sorozatot. Többek között Magyar Kálmán régész is a vendégünk volt. Lázba jött a közönség, amikor a falu régészeti leletei kerültek szóba: az emberek rádöbbentek, milyen nagy múltú, értékes helyen laknak, s a kertásások során előkerült faragott kő, középkori lópatkó mégsem értéktelen lom.

Vasárnap délutánonként, ha időnk engedi, a gyerekekkel kirándulunk. Járjuk az erdőt, mezőt, együtt figyeljük a természet szépségeit, kutatjuk a dűlőnevek eredetét. A gombászás, madarászás mellett gyakran szóba kerül a történelem is. Bízunk benne, hogy nem múlik el nyomtalanul sokakat tanító igyekezetünk, s kedvet kapnak néhányan közülük lakóhelyük múltjának feltárására. Hogy a régi értékek ne tűnjenek el a feledés homályában.

Lőrincz Sándor

Fotó: Zoltán Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu