Docete - tanítsatok

Bencés iskolák tanárainak konferenciája Pannonhalmán

Idén áprilisban volt kétszáz éve annak, hogy I. Ferenc király, a korábbi betiltás után tizenhat évvel ismét engedélyezte a magyar bencések, ciszterciek és premontreiek működését azzal, hogy attól kezdve iskolafenntartóként részt vesznek a hazai középfokú oktatásban.

A docete - tanítsatok - királyi felszólítást követően a tanítás vált a magyarországi bencések fő munkaterületévé, nem váltak azonban tanítórenddé - mondotta a Bencések a magyar oktatás és nevelés szolgálatában címmel, a kétszázadik évforduló kapcsán október végén, Pannonhalmán rendezett konferencián Várszegi Asztrik főapát. Szent Benedek Regulájának fontosságát hangsúlyozva kiemelte, hogy az eredendően a szerzetesközösség életének szervezésére hivatott, de bölcsességével, kiegyensúlyozottságával nagy segítséget nyújt a pedagógiai gyakorlatban is. A háromnapos tanácskozáson részt vett a két hazai (Pannonhalma és Győr) bencés gimnázium és kollégium tanári, nevelői kara, valamint a ciszterci és a premontrei gimnáziumok meghívott vezetői. A pedagógia és a hozzákapcsolható szaktudományok néhány hazai szaktekintélye mellett elhozta a monostori iskolában szerzett tapasztalatait két német, egy ír bencés atya és egy bencés nővér Németországból. A konferenciát megnyitó Egon Kapellari grazi püspök a realitás talaján álló, ugyanakkor a békéért, igazságosságért és irgalmasságért felelős keresztény "elit" szükségességéről szólt, Granasztói György történész pedig azt emelte ki, hogy bár a rendszerváltás Magyarországán a hatalom, a szabad közösségválasztás, az erkölcs komoly kérdéseivel szembesülünk, derűvel kell látnunk a jövőt, a kihívást felelősséggel elfogadó derűvel.

A konferencia után Horváth Dori Tamás atyával, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium igazgatójával beszélgettünk a bencés oktatás múltjáról és jelenéről.

A bencések már Szent Benedek idejében tanítottak - mondja Tamás atya -, természetesen nem a mai formában. A félig vagy egészen pogány rómaiak közül többen küldték gyermekeiket nevelődni Montecassino monostorába, a szerzetesek pedig igyekeztek a lehető legtöbbet megadni nekik, hogy emberré, teljes emberré nevelődjenek. Így alakult ki az első monostori iskola, s ez folytatódott évszázadokon át. Pannonhalma alapítása (996) után néhány évtizeddel ír Pannonhalmi Szent Mór, a két nyitrai remete, Szórád és Benedek legendájában arról az időről, amikor ő még "puer scholasticus", azaz iskolás fiú volt Szent Márton hegyén. Az akkori schola elsősorban rendi iskola volt, de nemcsak szerzetesek kerültek ki onnan, már Szent István korában sem, hanem például a király kancelláriáján szolgáló hivatalnokok is. Elsősorban természetesen a "rendi utánpótlást" nevelték, de a teológia, liturgia mellett a rómaiaktól átvett hét szabad művészet összes tudományára is megtanították növendékeiket.

Magyarországon már a XVIII. század közepétől részt vettek a közoktatásban a bencés szerzetesek, 1802-ben pedig tíz iskola vezetését vállalták. 1948-ig szinte töretlenül fejlődtek a magyar bencés iskolák, az első komoly megrázkódtatást a szocialista államosítás jelentette. Két iskolájuk maradt, szinte a csodával határos módon, s ezeket vezetik ma is, vállalva, hogy a XXI. század kihívásai közepette megőrzik iskoláik nyitottságát és integritását.

Kevesebben vagyunk, mint ahogy Nyugaton is kevesebb a hivatás - mondja Tamás atya -, bár így is irigyelnek bennünket, hiszen míg egyik-másik nyugati monostori iskolában talán három-négy szerzetes tanít, Pannonhalmán tizennyolc bencés dolgozik a gimnáziumban. A testület további huszonkét tagja civil tanár. A bencés növendékek is a rend egyik legerőteljesebb, leghangsúlyozottabb munkájának tudják az oktatást, nevelést. A mostani teológus növendékek - hárman vannak - valamennyien tanári szakot végeznek az egyetemen.

Hogyan tudja biztosítani a rend a bencés iskola légkörét volt diákjai számára? Hogyan önállósodhatnak úgy, hogy utánpótlásuk is legyen azokból az értékekből, amelyeket a monostori iskolában kaptak? Tamás atya fontos feladatnak tekinti e kérdések megoldását, bár úgy véli, az út fáradságát, az eltévedés lehetőségét sajnos nem tudja megspórolni a rend volt diákjai számára.

A konferencia a XXI. század bencés iskolájáról szólt. A pannonhalmi bencés igazgató nyilvánvalónak tartja, hogy korszerűen kell oktatni, mellőzve természetesen a pusztán divatból felszínre kerülő irányzatokat. De legalább ennyire fontos a XXI. században is, hogy teljes emberként kezeljük a hozzánk kerülő gyerekeket - teszi hozzá. A gyerekek teljes emberségét: szívüket, értelmüket, lelküket kell megszólítani. Mint mindent, ezt is Szent Benedek Regulájából vezeti le.

A mai, Európává táguló világban nagy szüksége van az embernek iránymutatásra, hogy ne tévedjen el, ne induljon pusztán anyagi, materiális értékek után. Hogy tudja, mi szükséges a boldogsághoz, a teljes emberi élethez. E tudásokkal igyekszik felvértezni diákjait a modern bencés iskola, ugyanúgy, mint évszázadokkal ezelőtt is tette. A legfontosabb pedig - mondja Tamás atya -, az előbbieknek feltétele, hogy állandó, egész életen át tartó istenkeresés alakuljon ki a gyermekben. Krisztus szeretetének elébe semmit se tegyetek - mondja a Regula. A bencés iskola nemcsak oktató intézmény akar lenni ma sem, a jövőben sem, hanem segítője is diákjainak, hogy legfogékonyabb életkorukban teljes emberségüket megérintse a Szent Benedek-i eszmény.

Sz. J.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu