Legyetek készen mindenkor!

Évközi 32. vasárnap

Milyen jó az embernek valami örömteli eseményre várakozni, amikor a ránk váró szép dolgok reménye betölti szívünket, elképzeljük, milyen jó lesz majd nekünk, amikor elérkezik a várva várt pillanat! És mennyire tud fájni, ha reményeink egyszerre szertefoszlanak...

Életünk során sokszor adódnak pillanatok, amikor átéljük az örömteli várakozás élményét. Egy ilyen helyzetet villant fel Jézus az öt okos és az öt balga szűzről szóló példabeszédében (Mt 25,1-13). Menyegzőre készülve tíz fiatal lány várakozik a menyasszony háza előtt, hogy a vőlegény megérkezzék rokonaival és barátaival. A lányoknak kell őt fogadniuk, és fénylő lámpásaikkal ünnepi kíséretet adva a menyaszszony házába vezetni a vőlegényt. Apró olajmécseseikbe kevés olaj fér, ha hosszúra nyúlik a várakozás, az ünnepi bevonulás idején nem fognak már égni lámpásaik. Az okosak tudják ezt, és korsóikban tartalék olajat hoztak magukkal. Így aztán ők bemehetnek a vőlegénnyel a menyegzőre, a másik ötöt pedig kizárják, mert nem égnek lámpásaik.

A történetet hallva könynyen előfordulhat, hogy berzenkedünk magunkban egyes részletek miatt. Miért olyan önző az öt okos lány, miért nem ad olajat a többieknek? Hogyan lehet a vőlegény ennyire keményszívű és kicsinyes, miért nem mondja a póruljártaknak: Gyertek csak be, hiszen odabent minden fényárban úszik? Hiszen ők is kitartóan és türelmesen várakoztak!

Nos, aki példabeszédet olvas vagy hallgat, annak meg kell értenie a példabeszéd nyelvét. Tudnia kell, hogy minden példabeszéd (ha hasonlat és nem metafora vagy allegória) csak egyetlen dolgot fogalmaz meg és mutat be nekünk. Jelen esetünkben ez az egyetlen dolog az, hogy csak az mehet be a menyegzőre, akinek van olaja, és ég a lámpása, amikor a vőlegény megérkezik.

Mi ez az olaj, miért nem lehet azt hirtelen mástól kérni? És ki is ez a vőlegény? Nyilvánvaló, hogy a vőlegény maga Jézus, akinek érkezését várja a lélek, és várja őt jegyese, az egyház. Ha ő a vőlegény, akkor az olaj és az égő mécses az ember (és az egyház) kezében az a valami, amiről elmondhatjuk, hogy igazi érték, ragyogó és fénylő. Nem nehéz ezt az értéket közelebbről meghatározni: a hűség, a szeretet, a ragaszkodás, a feltétlen bizalom és hasonlók. Ezeknek bennünk és a miénknek kell lenniük, ezt senki nem adhatja kölcsön nekünk.

Aki ezt megértette, az nem fogja többé mondani, hogy miért nem adnak az okos szüzek olajat a többieknek. És azon sem ütközik meg, hogy a balgákat miért nem engedik be a menyegzőre. Akinek nincs olaja és nem ég a lámpása, az nem mehet be. Aki maga nem visz be fényt, annak nincs helye a ragyogó ünnepen.

Eszünkbe juthat azonban Jézusnak egy másik példabeszéde a vendégségről, ahová bevisznek mindenkit az utcákról és terekről, "gonoszakat és jókat" egyaránt, miután a hivatalosak visszautasították a meghívást (Mt 22,1-14). Csakhogy az a példabeszéd is csak egy dologról szól, mégpedig arról, hogy Isten országába a meghívottak helyett mások jutnak be: a képmutató írástudók és farizeusok helyett a vámosok és bűnösök (hisz ők megtérnek), az egykori választott nép helyett a pogányok (mert ők elfogadják az Evangéliumot). De közülük is kiteszik azt, aki nem méltó a részvételre (l. 11-13. v.).

"Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!" - Ezzel fejezi be Jézus az okos és balga szüzekről szóló példabeszédet. Az éberségről, virrasztásról gyakran szó esik Jézus tanításában. Szerinte az egész emberi élet készület, felkészülés egy nagy és örök találkozásra. Míg mi az életet gyakorta a születés, növekedés, alkotás, leépülés és halál ívének tartjuk, addig Jézus szerint az élet állandó készület és növekedés, melyet nem a mindent megsemmisítő halál zár le, hanem a végső beteljesedés követ.

Az éberségre való figyelmeztetéssel Jézus nem lehetetlent kíván tőlünk (az okos szüzek is elalszanak), hanem azt, hogy legyen "olajunk". Soha ne hagyjuk, hogy a hűség és a szeretet megfogyatkozzék bennünk; soha ne szűnjünk meg magunkban azokat az értékeket őrizni és gyarapítani, amelyek megmaradnak az örök életre.

"Nem ismeritek sem a napot, sem az órát." Jézus jegyesének, az egyháznak a századok végéig növekednie kell, készülnie kell a nagy találkozásra, az Emberfia eljövetelére. Nekünk, egyes embereknek pedig egész életünkben. Hogy mikor hív Jézus magához bennünket, azt - szerencsére - nem tudjuk. Ez a bizonytalanság is a Gondviselés ajándéka. Arra ösztönöz, hogy mindig készen legyünk, életünk minden percében. Hogy mindig legyen olaj a korsónkban, lámpásunkban. Mert nekünk is fényt kell vinnünk az Ünnepre.

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu