|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Gazdagodni és gazdagítani Háló-találkozó Érsekújváron A keresztény életpélda szükségessége az új évezred elején - ez volt a témája a Háló október 25. és 27. között a felvidéki Érsekújváron tartott őszi nagytalálkozójának. Jóval több mint háromszázan vettek részt a rendezvényen a különféle katolikus közösségek és mozgalmak vezetői az egész Kárpát-medence magyarok lakta vidékeiről, akik az előadások és a kiscsoportos beszélgetések során elsősorban a házasság és a család kérdéseire, valamint az ifjúság közösségépítő feladataira és az egyházban betöltött szerepére összpontosították figyelmüket. A Háló - teljes nevén Katolikus Közösségek Hálózata - 1990-ben jött létre a jobb kapcsolatok és a tájékoztatás elősegítésére. Napjainkra öt országban (Magyarország, Szlovákia, Románia, Jugoszlávia és Horvátország) mintegy nyolcszáz magyar katolikus közössége talált így egymásra. A Háló révén segítséghez, információhoz juthatnak a közösségek, ezen túl azonban egyfajta lelkiséget is képvisel - a legkülönfélébb katolikus közösségekhez, mozgalmakhoz, lelkiségi irányzatokhoz tartozók számára - amelyet ilyen fogalmakkal jellemezhetünk: nyitottság, közösségek közössége, közösségi egyházépítés, személyes kapcsolatok. Nagy Gábor barti plébános, a felvidéki Háló pap elnöke szerint ezeken a rendezvényeken megvalósul a "nyolcadik szentség: a találkozás szentsége". Az általa is idézőjelek között használt kifejezéssel a találkozás semmivel sem pótolható fontosságára utalt. A személyes kapcsolatok otthonossá teszik a magyar katolikus fiatalok számára az egész Kárpát-medencét, az országhatárok nem jelenthetnek többé teljes elszigeteltséget. Természetesen nem mindenki nézte jó szemmel ezeket a találkozásokat, az élénkülő kapcsolatokat, de az anyaország egyházi vezetése egyértelműen támogatja törekvéseiket. Néhány püspök - Beer Miklós, Bíró László és Várszegi Asztrik - gyakori meghívottja találkozóiknak. Bíró László püspök - aki az idén is részt vett a találkozón - jelentőségét abban látja, hogy lehetőséget teremt az országhatárokkal szétszaggatott magyar katolikusok egymásra találására. Kimondhatják magukat, megfogalmazhatják örömeiket és gondjaikat, és ettől odahaza, a többségi nemzet tagjaival is jobban, elfogulatlanabbul kommunikálhatnak. Hiszen megérzik: csak földrajzi helyzetükből, állampolgárságukból adódóan kisebbségiek. "A Háló talán a legnagyobb határokon átívelő összefogás, és a legelevenebb. Igazi alulról jövő kezdeményezés, talán ebben van az ereje. Öntudatosít, megőriz emberségünkben, önbecsülésünkben, ezáltal is segít elfogadni az adott helyzetet, abban felismerni a lehetséges cselekvés területét és az elodázhatatlan feladatokat." A Felvidéken hat éve volt az első nagy Háló-találkozó Kovácspatakon - mondja Nagy Gábor. - Azóta bejártuk az egész Kárpát-medencét, és most visszatértünk a Felvidékre, Érsekújvárra. Kérdésünkre, hogy mennyire papi munka a Hálóban végzett tevékenysége, a fiatal plébános azt válaszolja: az egyház születése pillanatától közösség, elterjedése révén pedig közösségek közössége. Ennek építése, ápolása kimondottan papi feladat is. A találkozók témáit a legégetőbbnek ítélt kérdések köréből választják. Puss Sándor jezsuita nagy érdeklődéssel kísért előadása egyszerre volt bátorító és felelősséget ébresztő. "Az ifjúság nem életkor kérdése - állapította meg -: addig tart, amíg az ember föl nem adja eszményeit, amíg van vállalkozó kedve, amíg képes az odaadásra. Az a fiatal, akiből ez kiveszett, öregebb az aggastyánoknál. A kisebb és nagyobb emberi közösségnek fiatal ifjúságra van szüksége. Az igazi fiatalos erények ugyanakkor képessé is teszik az embert arra, hogy megtalálja és betöltse szerepét a nemzet és az egyház életében." Szlávik Antal hidaskürti plébános a Házas Hétvége Mozgalomról, SárközyKlára parlamenti képviselő asszony pedig a családnak a társadalomban betöltött szerepéről beszélt. Az előadásokon és beszélgetéseken szó esett még a papi és szerzetesi hivatások fontosságáról, a résztvevők gyakorlati tapasztalatokat cseréltek, és megvitatták a további együttműködés érdekében szükséges soron következő tennivalóikat. A közös tennivalók végzése mellett elmélyültek a barátságok, új ismeretségek szövődtek - a találkozás minden "műfajában" az valósult meg, ami az ilyen összejövetelek valódi célja: gazdagodni és gazdagítani. Anélkül, hogy ezáltal bárkit is szegényítenénk. káté
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|