ÉLET ÉS LITURGIA

Az ige befogadása

Előző írásaimban Isten igéjének a liturgikus ünneplésekben való használatával, történetével és a hozzá kapcsolódó igehirdetéssel, a homíliával foglalkoztam. Inkább csak arra irányult figyelmünk, hogy mi is az tulajdonképpen. Éppen csak egy utalás történt arra, hogy életünkben döntő jelentőségű akkor lesz, ha lelkünk alkalmas talaja az Isten igéjének, ahogy erről Urunk a magvetőről szóló példabeszédben tanít.

Krisztus Urunknak is vannak igényei a hallgatókkal szemben. Nem elég, ha valaki azt mondja: Uram, Uram, csak az jut be a mennyek országába, aki teljesíti az Atya akaratát (vö. Mt 7,21). Szent Pál hasonlóképpen szép szavakkal fogalmaz: "Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul" (Róm 12,1). Tehát a meghallgatás és az életvitel között szoros kapcsolatnak kell lennie, és ezért nekünk, hallgatóknak feladataink is vannak.

Mindannyian ismerjük a kis Sámuel történetét. Az Úr szavára csak ennyit mond: "Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád" (1Sám 9,10). Egy másik példa: Jézus betér Márta és Mária házába. Amíg Márta serénykedik a háziaszszonyi teendőkben, addig Mária Jézus lábaihoz ül, és hallgatja tanítását (vö. Lk 10,39). Továbbléphetünk a liturgiában, ahol az Isten igéjének meghallgatása lényeges feladat, mert megvalósítása az életben történik.

Az első feltétel: élő hittel és nyitott szívvel közeledni az ige hallgatására. Mindent félretéve legyünk készek Isten igéjének befogadására. Hangoljuk rá a lelkünket, olvassuk el már korábban a szentmisén elhangzó szentírási szakaszokat, ekkor lelkünkben már megérezzük a Szentlélek indítását, amit csak teljesebbé tesz majd a közösségben és a liturgiában felolvasott üzenet és a hozzá kapcsolódó tanítás.

Liturgikus ünnepléseinkben sokszor elhanyagoljuk a csendet. Sajnos sokan úgy érzik, hogy a csend olyan állapot, amikor nem történik semmi. Inaktív, passzív időpazarlás. Különösen a gyerekek esetében tartják problémásnak, mert ők ilyenkor rosszalkodnak.

De hogyan is tehetnének mást, ha nem tanították meg őket arra, hogy ilyenkor a hallottakon kell elgondolkodni? Talán sokszor külön is fel kell hívni erre a figyelmet. Nem véletlen, hogy a lelki élet nagy mesterei rendkívül fontosnak tartották ezt a csendes elmélyülést, az elmélkedést. A mai rohanó élet ettől nagyon sokszor megfoszt bennünket.

A csendben eltöltött, vagy napközben és a hét folyamán az elmélyülésre szánt percek következménye, hogy Isten igéje egészen a miénk lesz - lebontva a mindennapi feladatokra. Ugyan, melyikünk ne tapasztalta volna már életében, amikor egy-egy szentmisén kapott gondolat életté válik benne és cselekvésre ösztönzi? És milyen boldogságot jelent ez. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy hozzánk szólt az Úr, "belenyúlt" az életünkbe.

A hívő emberek sokszor visszaemlékeznek Isten igéjére, amely életük jeles eseményein hangzott el. Az elsőáldozási miséken hallottakra ritkábban emlékszünk. A bérmálás során gyakran megmarad bennünk néhány biztatás, figyelmeztetés. Házaspárok azonban nemegyszer elmondják az esküvőjükön elhangzott szentírási szakaszokat, és a homília számukra legfontosabb gondolatait. Felidézik azokat a szavakat, amelyek életüket meghatározták, és sokszor későbbi beszélgetéseik témái lettek.

Érdemes elgondolkodni az evangélium előtt sokszor énekelt vagy mondott szavakon: "Uram, tanításod lélek és élet, örök életet adó igéid vannak". Ebben minden benne van: az ige hallgatása, a csendben való megfontolása, a jó elhatározás a cselekvésre és maga az élet tettei, amelyek az örök életre vezetnek.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu