Az Olvasó írja

Imádság a hazáért

Nagyon szépen köszönöm az Új Ember legutóbbi számában megjelent "Áldd meg, Uram, Magyarországot!" című imát. Én mindennap szoktam hazánkért is imádkozni. Az ima, amit Önök közöltek, most nagyon is aktuális. Javasolnám, bár eddig is megtették, időnként egy-egy témához közöljenek imádságot is.

Dr. Raátz Elemér

Halottak napja Rómában

A második világháborút követő néhány évi szünet után az első misét a magyar kolónia részére 1947. november 2-án, vasárnap mondta Mester István, a Pápai Magyar Intézet kápolnájában, amely zsúfolásig megtelt. A szentmisét a jelenlévők megholt szeretteiért ajánlotta fel. Jelen volt Velics László követ is. Halmos József, Rómában élő magyar tenorista énekelt harmóniumkísérettel. Ezzel elkezdődött egy hagyomány. A következő években, november 2-án a magyar kolónia elhunyt tagjaiért és mindazokért, akiknek sírján nem gyújthattak gyertyát, a San Lorenzo al Verano-bazilikában tartottak szentmisét, majd utána felkeresték a temetőben a magyar sírokat. Ez azóta is így van minden évben.

Új Üzenet Róma

A mágus ajándéka

A gimnázium tornatermében összegyűlt gyereksereg titokzatosan sugdolódzott. Egy fiatalemberre mutogattak, aki a pódium körül sürgölődött: - Ő az? Ő az! Biztos ő, ki más lehetne! A Bűvész! - suttogták áhítatosan.

A színpad mélyén a felszereléssel matató idős bácsira senki sem figyelt. Pedig ő volt a híres szalézi bűvész, akit izgatottan vártunk.

Majd hirtelen flitteres frakk és cilinder került elő, megszólalt a zene, taps - és megkezdődött a varázslat! Porondra lépett Mago Sales! A műsor pergett, a széles mosoly és a közvetlen hang mindenkit megigézett, rabul ejtett! Elhittük: értünk olaszul! Pedig a humor és a szeretet nemzetközi nyelve volt az, amin megszólított bennünket, az olasz nyelv szenvedélyes dallamába bújtatva. Nem az volt a lényeges, hogy mit csinált, hanem az, ahogyan csinálta! Nem a trükkök, hanem a hangulat, amit pillanatok alatt megteremtett, az volt az igazi varázslat! Mi, felnőtt nézők is egy órára megfeledkeztünk minden bajról, gondról, szomorúságról. Az arcokra kiült az önfeledt szórakozás csodálatos mosolya: mindannyian gyermekek voltunk.

Értékes ajándékot kaptunk! Köszönjük, don Silvio!

L. E.

Nyergesújfalu

Kanter Károly életművéért

Örömmel olvastam az Új Ember október 13-i számában a megemlékezést Kanter Károlyról. Jólesett, hogy nem feledkeztek meg róla. Amint a cikkben is áll: "Missziós lelkületére, szervező géniuszára ma is nagy szükség van".

Éppen azért, hogy az emberek még jobban megismerjék, és talán a "módszereiből" is ellessenek valamit, már régebben tervezem - illetve az Oltáregyesülettel tervezzük - munkásságának feldolgozását. Ehhez azonban egy "egész ember" kellene, aki kész és képes volna Kanter Károly írásainak, újságcikkeinek, a róla írt megemlékezéseknek összegyűjtésére, feldolgozására. Talán olyan is van, aki disszertáció keretében tudna foglalkozni az anyaggal. Egyházi körökből is biztos lenne, aki támogatná az ügyet.

Én magam szívesen segíteném munkáját.

Munka Margit

Tata

Csak 17 százalék

Valamelyik este a tévéhíradóban hallottam, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szerint a fiatalok 17 százaléka nem tartja jónak, elfogadhatónak a házasság mai formáját, valamint többségük a próbaházasság mellett teszi le a voksot. A hír hallatára az egyik szemem sír, a másik nevet. Hála Istennek, hogy a 83 százalék a házasság mai formáját tartja elfogadhatónak. A próbaházasság veszélyezteti a házastársi hűséget. Se a feleség, se a férj nem ruhadarab, hogy váltogassuk... Aki ezt az utat választja, abban még nem alakult ki a felelősség tudata, például a leendő gyerekekért se vállal felelősséget. Egy házasság holtomiglan tart. Ásó-kapa választhatja el a feleket egymástól. Jóban-rosszban ki kell tartani. A próbaházasság viszont nem erre nevel.

Isten Mózesen keresztül a Tízparancsolatban kihirdette, mi a jó és mi a rossz, egyedül csak ő tudja, mi a végső jó, illetve rossz az ember számára. Ne akarja senki magát Isten helyébe tenni, vagy a saját maga istene lenni. Különben erkölcsi értelemben úgy jár, mint azok a középiskolások, akik egy sítúra alkalmával nem hallgattak a hegyi vezető intő szavára, és a lavina maga alá temette őket.

Fenyvesy Lajos

Dunakeszi

Nemzedékek vallás és erkölcs nélkül

Öreg vagyok, de nem tudom elhallgatni tapasztalataimat és elgondolásaimat.

Miért beszélünk mindig csak arról, hogy milyen züllött a mai fiatalság? Mert az! És mert több generáció vallástalanul nőtt fel! Miért? Mert a kommunizmusban évtizedeken át zaklatták azokat a szülőket, akik hittanra járatták, egyházi iskolába íratták, egyáltalán vallásosan nevelték gyermekeiket. Papok sokaságát börtönözték be, nehogy legyen elég olyan ember, aki a gyerekeket, fiatalokat erkölcsre, vallásra, tisztességre tanítsa.

Visszaemlékszem szép emlékű Balogh atyára (a belvárosi templomnak volt plébánosa). Ha jól emlékszem, 1967-ben halt meg. Halála előtt egy-két évvel mondta egyik prédikációjában: fogynak a nagymamák. Sajnos, egy idő után már a nagymamák többsége sem rendelkezett megfelelő erkölcsi alapokkal.

Miért nem történik említés ezekről az okokról, amikor arról van szó, honnét a növekvő bűnözés, az erkölcsi romlás, amely korunkat anynyira jellemzi? Nemzedékek nőttek fel már vallás és erkölcs nélkül.

91 éves vagyok, egy szeretetházban lakom, és úgy érzem, ezt meg kellett írnom.

Helle Lászlóné

Megaláztatás? Lelki terror?

Az Új Ember október 18-i számában a "Furcsa gyülekezet" című cikkben olvastam arról a "szörnyű megaláztatásról", amit azoknak a katonazenészeknek kellett elviselniük, akiket a templomi ünnepségen intésével felállított a plébános. Szívesen mesélnék a mások másságát minimális tisztelettel elviselni képtelen zenészeknek, milyen is az a "lelki terror".

Az ötvenes-hatvanas, de még a hetvenes években is április 4-e és november 7-e alkalmából az iskolákból és hivatalokból kivezényelték a diákokat, dolgozókat az ünnepség színhelyére. Végig kellett hallgatnunk a párttitkár vagy a szakszervezeti titkár - többnyire Népszabadságból ollózott - beszédét, Lenin elvtársról írt szavalatokat, majd a végén állva végighallgatni - többségünk meggyőződése, hite és akarata ellenére - az Internacionálét, a Fel, vörösök, proletárokat.

Fordultam volna bírósághoz kártérítésért, mert terrort gyakoroltak rám?! Mert akkoriban valóban az volt.

Sajnálom azokat a zenészeket, és a hozzájuk hasonló embereket is, mert ha nem változnak meg, önzők és érzéketlenek maradnak, boldogtalanok, elégedetlenek lesznek egész életükben, és nem fogják érteni az okát.

Zádor Józsefné

Pontosabban

A "Mária Rádió beszüntetése" című hírüket a következő "háttér-információkkal" pontosítanám.

A lengyelországi rádió a redemptorista rend tulajdonában van, az ország északi részén fekvő Torun városából sugározza adását - az egész világra.

A rádió tehát nem függ sem Józef Glemp bíborostól, sem a lengyel püspöki kartól.

Ami pedig a betiltást illeti, az a rádiónak a Varsói Főegyházmegye (melynek Glemp bíboros az érseke) területén működő intézményeire, hivatalaira vonatkozik, mivel a rádió - a bíboros szerint - az érsekséggel nem kötött jogszerű szerződést. Más egyházmegye főpásztorai - legalábbis eddig - ilyen eljárást nem kezdeményeztek, mivel szerintük náluk a Mária Rádió jogszerűen működik.

Hadd tegyem hozzá, hogy a Mária Rádiónak mintegy hárommillió hallgatója van, akik többsége nem túl magas iskolai végzettségű, ugyanakkor a rádió adásaiban közreműködik számos lengyel katolikus egyetem, illetve főiskola professzora. A Mária Rádió propagandája durva, nacionalista, antiszemita és gátlástalanul bírálja a másképp gondolkodókat.

Pucilowski József OP

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu