Közel négyszáz oldalas tanulmány jelent meg Az ígéret gyermekei címmel, ami a Szent Pál-i teológiában az isteni kiválasztottságot jelenti. Az alcím adja tudtunkra a konkrét témát: Papi életutak az ezredvégről. A szerző Gróf Lajos újságíró nem ismeretlen a katolikus olvasók előtt: éveken át a Keresztény Élet című hetilap főszerkesztője volt, és az Új Emberben is publikált.

A vállalkozás egyedülálló a maga nemében. Az a Gondviselés-sugallta gondolat inspirálta, hogy az Egri Főegyházmegye huszonöt papja – falusi plébánosoktól a püspökig – interjú-keretben valljon életútjáról, lelki életének bizalmas mozzanatairól. Hasonlót nemigen ismerünk sem a magyar, sem az európai egyházi irodalomban. Az interjúalanyok hetvenes-kilencvenes éveikben járnak (kétharmaduk még aktív lelkipásztor), így ez a huszonöt papi életút-vallomás majdnem teljes képet ad a mögöttünk lévő század mozgalmas egyházi életéről, annak minden drámai megpróbáltatásával, szenvedésével és papi helytállásával együtt. A könyv Istennek hálát adó bizonyság arról, hogy a magyar papság a legsúlyosabb történelmi próbát a XX. században becsülettel kiállta.

Az idő haladása, az élet feladatainak könyörtelen sodrása mind többet elmos és a feledés homályába borít a múltból. Így, ami e könyvben rögzítődött, hallatlanul értékes leletmentés is. Az ezredforduló ugyanis – a jelek és sejtések szerint – jelentős mértékben új világot fog hozni. S ez még az egyházi élet, a papi szolgálat és stílus, típus kategóriáira is érvényesnek mutatkozik. Az élet természetes rendjén túl a II. vatikáni zsinat prófétai felismerései és határozatai is ebbe az irányba mutatnak.

Ezért igazán örvendünk annak, hogy valószínűleg az utolsó órákban (mert a tanú mind kevesebb) sikerült még megörökíteni az eddigi, „régi” papi típust, amely elvezette nemzetünket, a magyar földi Isten-országot az ezredvégig. Mindez áldozatos, félszázadon át különösen hősies, önfeláldozásra is képes helytállással történt. És most folyamatosan és jó szívvel átadja/átadta az új évszázad, új ezredkezdés új papságának. Akiknek azonban a lényegben ugyanolyannak kell lennie, mint ezeknek az idős, múltat hordozó paptestvéreknek: Krisztus Urunkhoz, az isteni kinyilatkoztatáshoz és egyházunkhoz maradéktalanul hűnek. És a lényegben nekik is késznek: vállalni azt a „régi”, vagyis mindenkori közös, örök „kléroszt”, amelyről egyik nevünket kaptuk, és ami görögül sorsot, vagy szebben hivatást, kiválasztottságot jelent, vagyis a szolgálati, papi küldetést…

Így ez a könyv nemcsak a múlt tanúja, de a jövő számára az „ígéret” továbbadója, és talán számonkérője is lesz – a benne foglalt papi életek meggyőző tanúságtételével.

(A könyv gondozója a miskolci Szent Anna Plébánia, 3531 Miskolc, Szent Anna tér 1.)

Koncz Lajos