Hírek szerint kétezren, vagy talán még többen vettek részt a budai egyházközösségek jubileumi farsangi bálján, február 26-án. Bizonyosak lehetünk benne: nem elsősorban azért, mert a bál fővédnökei Paskai László és Orbán Viktor voltak, sem csak azért, mert a megnyitó beszédek egyikét Pokorni Zoltán oktatási miniszter tartotta.
Budai egyházközösségek jó tíz éve szerveznek kisebb-nagyobb báli összejöveteleket. Újdonságot most az hozott, hogy három egyházközség: Városmajor, Szent Imreváros és Istenhegy összefogva rendezett bált; csatlakoztak hozzájuk támogatóként a budai önkormányzatok is — Juhos Katalin, a XI. kerület polgármestere mintegy házigazdaként személyesen is köszöntőt mondott. A bál erénye volt, hogy valami különös bensőséget sikerült megteremteni és megőrizni kétezer ember között. Erre felfigyelt a miniszter is, amikor arról az „egy tálca sütemény”-ről beszélt, ami a meghívón a szerepelt. Ezek a tálcák sokaknak ismerősek lehetnek kisközösségi összejövetelekről: ahány, annyiféle, de mindegyik őriz valamenynyit a személyes törődésből.
A mulatságon régi és új arcok között feltűntek a tíz-húsz év előtti fiatalok felnövekvő gyermekei is: táncoltak, zenéltek szüleikkel együtt. Volt nagy tapssal fogadott nyitó tánc, közös játék, néptánc nagy körben, fergeteges polka és elegáns keringő, tombola, büfé és műsor. Mindez együtt az ELTE új, lágymányosi tömbjének aulájában – túl azon, hogy egy hoszszú estén-éjszakán keresztül jól érezhette magát -, bárki számára a szabadság élményét hozhatta közel. Senkinek nem volt oka félni attól, hogy esetleg tiltott, lenézett vagy különös dolgot művelünk együtt. Szimbolikus, de kétségkívül valóságos szerepet játszanak ebben a támogatók és védnökök. Kaphatunk-e nagyobb ajándékot, mint a tudatot: nem kell félnünk, nyugodtan örülhetünk azokkal, akikkel a közös hit szálai is összefűznek?
Mohay Tamás
Fotó: Szerdahelyi