A világ területe két és félezer, ezen belül Európáé közel hétszáz egyházmegyére van felosztva. Az egyes országok püspökségeinek száma a helyi egyház nagyságának és természetesen történelmi, földrajzi szempontoknak a függvénye. A Szentszék arra törekszik, hogy az egyes egyházmegyék ne legyenek se túl nagyok, se túl kicsik. Kivételek azonban még ma is szép számmal vannak. Az ideális a háromszázezer és félmillió közötti hívő, amire a Vatikán az 1993-as magyarországi egyházmegyei határmódosítások alkalmával is törekedett. Ennek ellenére ma Európában -- és hazánkban is -- találunk olyan egyházmegyét, amely jóval több hívőért felelős, és olyat is, amely mindössze néhány ezerért. A többmilliós népességű európai városok általában egy egyházmegyét alkotnak, kivéve például Párizst és Londont. A kontinens legnépesebb egyházmegyéje a milánói érsekség, több mint négymillió katolikussal. A legkisebb pedig a reykjaviki, mindössze háromezer hívővel. Ez utóbbi püspöki székhely Izland fővárosa. Ebben az országban az ország túlnyomó többsége protestáns. Az egész szigetország területe egyetlen katolikus püspökséget alkot. Hasonló a helyzet a többi skandináv országban is. Svédország, Dánia, Finnország és Norvégia sokkal nagyobb kiterjedésűek, mégis egy-egy ország itt is egy-egy katolikus egyházmegye, mivel a katolikusok száma mindenhol töredéke a népességnek.
Európa többi részén azonban mindössze két olyan ország van, amely egyben önálló egyházmegye is. A Belgium, Franciaország és Németország közé ékelt Luxemburg, és a Svájc és Ausztria között fekvő, még az előbbinél is kisebb Liechtenstein. Mind a kettő érsekség. Európa többi kis állama egyházi szempontból országhatárukon kívül lévő püspöki székhely alá tartozik. A Pireneusokban fekvő Andorra egy spanyol, San Marino pedig egy olaszországi egyházmegyéhez, Vatikán Városállam pedig a római egyházmegyéhez tartozik, bár püspökének -- a pápának -- székhelye természetesen a Vatikán.
Az utóbb felsoroltak között Luxemburg az egyetlen, amely kis ország, de nem lehet miniállamnak nevezni. Területe, amely egyben az érsekség területe is, fele a legkisebb magyar egyházmegyének (Székesfehérvár): 2586 négyzetkilométer, népessége 430 ezer fő. Észak-déli irányban 82, kelet-nyugati irányban pedig 56 kilométer a legnagyobb távolság az államban.
Luxemburg Európa leggazdagabb országa. Saját pénznemével azonban ritkán lehet találkozni, háromnapos ott-tartózkodásom alatt csak belga frank fordult meg a kezemben, amely egyenértékű saját kiadású pénzükkel, és bevett fizetőeszköz az országban. A százezer lakosú főváros dombok sokaságára és azok közé épült. A közlekedést több mint hetven híd segíti. A patinás város igazi meglepetése azonban számomra az volt, hogy ebben az országban mindenki szinkrontolmács szinten beszél három-négy nyelvet. A főváros templomainak miserendjéből is kitűnik, hogy mindenhol legalább két nyelven miséznek vasárnaponként. A népesség nagy része germán származású, akinek anyanyelve a némethez hasonló, de attól különböző "luxemburgisch". De mindenki -- az utca embere is -- tökéletesen tud franciául, németül, sokan flamandul (hollandul), és az angollal is könnyen lehet boldogulni.
E kis ország a német-francia-flamand nyelvterület találkozási pontján fekszik, és talán éppen ennek köszönheti önállóságának fennmaradását is. Kellenek ugyanis a hidak nemcsak a helybeli dombok, de a nagy népek között is. Ha valahol mindig is létkérdés volt a nagy népek közötti megértés és békés viszony, akkor az éppen Luxemburg. Nem véletlen tehát, hogy éppen e föld szülötte az a politikai gondolkodó és államférfi, akit joggal a történelmi német-francia megbékélés, valamint az Európai Unió egyik atyjaként tartunk számon. Robert Schuman néhai francia miniszterelnök, az európai kereszténydemokrácia nagy alakja itt látta meg a napvilágot. Stílszerű tehát, hogy éppen szülőháza -- amely ma múzeum -- közelében emelkedik az Európai Unió hatalmas, harmincemeletes irodaháza. Ez volt a közösség első -- és ma is egyik -- fővárosa (Brüsszel és Strassbourg mellett).
Luxemburg katolikus ország. A protestánsok aránya mindössze egy százalék. Egyházmegyéjük azonban nem ősi, mint ahogy önálló államiságuk mai formája sem. A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus döntése nyomán emelkedett 1915-ben Luxemburg nagyhercegség rangra, és csak 1839 óta független ország. Addig Hollandiával alkotott perszonáluniót. A francia forradalom előtt egyházi szempontból három szomszédos egyházmegyéhez: a trieri érsekséghez (német), a liége-i püspökséghez (belga), maga a főváros pedig a metzi (francia) egyházmegyéhez, a bécsi kongresszust követően pedig a namuri (belga) püspökséghez tartozott. Önálló egyházmegyéjét IX. Piusz pápa 1870-ben alapította, és 1988-ban emelkedett érsekségi rangra.
Az érsekségnek 295 plébániája, 215 egyházmegyés és 80 szerzetespapja van. További adatok: 5 diakónus, 13 papnövendék, 17 szerzetestestvér, 734 szerzetesnő, 800 világi hitoktató. Luxemburgban az egyház és az állam közötti kapcsolat formája még a napóleoni idők öröksége. Az egyházi munkatársak ¦ papok, civilek egyaránt ¦ állami alkalmazottak, állami fizetést kapnak. Ugyanez a helyzet a szomszédos, franciaországi Elzász-Lotharingiában is, amely területek az egyház és az állam szétválasztásának idején (1905) nem tartoztak Franciaországhoz, csak az első világháború után tértek vissza. Itt is a Napóleon-kori törvény az alapja az egyház és az állam közötti viszonynak. Belgiumban is részben hasonló a helyzet.
S a legnagyobb meglepetés ¦ szakmai ártalom ¦ számomra Luxemburgban az volt, hogy az ország legnagyobb és legrangosabb napilapja katolikus sajtótermék. A kiváló orgánumnak külön érdekessége, hogy teljesen kétnyelvű. A cikkek egy része németül, a másik része franciául íródott. S tökéletesen megférnek egymás mellett. Mint a lakosság. Ebben rejlik igazi gazdagságuk titka. Bár Közép-Európában is hasonló jellemezné az együtt élő különböző nemzeteket...
Szerdahelyi Csongor