A hétéves Európai Szemmel című folyóirat 1999/4. számában többek között Tomka Miklós "Az egyházak a civil társadalom szereplői" című írását közli, melyben ezt olvassuk: "Társadalmunk rendje hirtelen, a fejünk fölött változott meg. A szocialista- kommunista rendszer sok mindenre megtanított, de a demokráciában és pluralizmusban való érvényesülésre nem. A civil társadalom is kialakulatlan még, építeni, ösztönözni és tanulni kell. Az egyház civil társadalmi szerepével kapcsolatban ellentmondásosak a tapasztalatok. Az egyházak kétségtelenül a civil társadalom értékes részei, de tízszeresen azok lehetnének. Ha pedig így van, akkor semmiképpen nem lehetünk elégedettek a jelen helyzettel, hanem meg kell vizsgálnunk, hogy mit lehetne tenni a lehetőségek jobb kihasználása érdekében.
Az a bizonyos negyven év leszoktatta az egyházakat és a keresztényeket a nyilvános szerepvállalásról. A hívek egy része csak magánélete keretei között tudja gyakorolni vallásosságát. A papság társadalmi ismeretek, rálátás és kapcsolatok híján nevelődött, s jelenleg annyira túlterhelt, hogy a hiányokat pótolni nem tudja. Ez azzal jár, hogy az egyházakban kevés az energia a civil társadalmi életforma és szerepvállalás általánosabbá tételére. A gyülekezetek egy részét a lelkész által irányítgatott passzivitás és közösségi következmények nélküli vallásgyakorlat jellemzi. Kérdés, hogy indul-e a gyógyulás?"
Ugyanebben a számban Erich Kussbach ny. osztrák nagykövet, c. egyetemi tanár Magyarország útjáról ír az egységes Európába, egyebek mellett így:
"Meggyőződésem, hogy a kibővített Unió más lesz, mint az, amelyet ma ismerünk." A nagykövet Antall Józsefre emlékszik, akinek Európa sokkal többet jelentett, mint a mai Unió. Az ő Európája magában foglalja mind Nyugat-Európát, amely a nyugati kereszténységgel és az ebből kialakult laikus műveltséggel azonosítható, mind Kelet-Európát, a maga bizánci kultúrájával, monolitikus, cezaropapisztikus és az elmúlt évtizedekből ismert pártállami szemléletével, de hallatlan érzelemgazdagságával is, amely sok újat adhat Nyugat-Európának. Kussbach idézi első szabadon választott miniszterelnökünket, aki szerint "Magyarország a maga történelmi tapasztalatával és humántőkéjével fontos szerepet játszhat az egyesült Európa új szellemi arculatának kialakításában."
A magát "zsinati lapnak" nevező "Egyházfórum" negyedéves folyóirat 1999/3-4. száma Henri Boulad jezsuita páterrel közöl Jean-Pierre Grenon által készített interjút. Ebből idézzük e gondolatébresztő megállapításokat:
"Az egyházak már nem tudnak kommunikálni a fiatalokkal. Olyannyira, hogy a bérmálkozás szertartása a fiatalok utolsó találkozása a vallással... -- veti fel Grenon. Mire Boulad válasza: "Ugyanakkor a fiatalság mérhetetlenül szomjazik a szellemiekre. Ezt minduntalan megtapasztalom európai körútjaim során, amikor semmi másról nem beszélek, csak Istenről. Át kell gondolni a keresztény üzenetet, és újrafogalmazni kissé alkalmasabb formában. Belemerevedtünk a formulákba és a megkövesedett gondolkodásba.
A lényeg nem az Evangélium ismétlése, hanem újraértelmezése, újra kimondása olyan nyelven, amely testünkbe és vérünkbe képes behatolni. Egyedül ennek a nyelvnek van meggyőző ereje. A II. vatikáni zsinat csupán megnyitotta a kapukat, de ezeken sokan félnek belépni. A lényeg az, hogy kimondjuk, valami mélyebb és sokkal nagyobb dologra vagyunk hivatva, mint önmagunk."
R.P.