Kincsként vittük Pozsonyba
A hetvenes évek elején rájöttünk, hogy az itteni hírlapszolgálat útján megrendelhetjük az Új Embert. A feleségem nevére járattuk, én oktató voltam a pozsonyi műegyetemen. Nagyon örültünk a sok érdekes és nálunk akkoriban elképzelhetetlen írásnak. Az Új Emberből szabadabb légkör áradt, onnan értesültünk a megjelenő új könyvekről, egyházi eseményekről. Néhány év után azonban a mi keményvonalas ideológusaink úgy döntöttek, hogy az Új Embert csak plébániák utján lehet járatni. Pozsonyban akkoriban nagy gondok voltak a magyar szentmisékkel, nemhogy magyar plébánia lett volna, így egy ideig nem olvashattuk a lapot. Szerencsénkre azonban édesanyám egy Felső-Csallóközi faluban, Kismagyaron élt, ott megrendelte, és miután elolvasta a lapot, mi a hétvégeken mint kincset vittük tovább Pozsonyba.
A rendszerváltás után nagyon örültünk, amikor megjelent a Remény, Szlovákiában is lett magyar katolikus hetilap. Kár azonban, hogy ezzel egy időben leállt az Új Ember kézbesítése, pedig erre most talán az értelmiségieknek lenne leginkább szükségük. A pozsonyi templomokban rendszeresen kapható a kitűnő cseh nyelvű prágai katolikus hetilap, a Katolický týdeník. Nem lehetne az Új Embert is eljuttatni azokhoz, akik olvasni szeretnék ?
Lapos József
egyetemi docens,
Pozsony
Kik a rózsakeresztesek?
A közelmúltban többször olvastam, hallottam a rózsakeresztesekről. Úgy érzem, az ilyen előadások veszélyeztetik katolikus hitünket. Örülnék, ha az Új Emberben tájékoztatnának bennünket, olvasókat arról, hogy kik is ezek a rózsakeresztesek.”
K. Béláné
A gyermek nem a miénk
A február 20-i „lapszéli” jegyzet szerintem félreérti a „Vendég a háznál” rádióműsor címét. E metafora elsődleges mondanivalója ugyanis az, hogy a gyermek nem a miénk. Nem a mi tulajdonunk. Ugyanolyan tiszteletteljes várakozás kell megelőzze a jöttét, mint egy rég nem látott, de nagyon kedves vendégét. Amíg pedig nálunk tartózkodik, meg kell kínálnunk mindazzal a
szellemi és földi jóval, amit nyújtani módunkban áll. Nem a vendég idegenségét hangsúlyozza ez a műsorcím, sokkal inkább a szülői felelősséget, mely annak a felismerésével nő arányosan, hogy gyermekünk az Isten tulajdona és gondviseléséről, lelki „ellátásáról” nem gyermeknek, nem magunknak, hanem kizárólag Istennek fogunk felelni.
Csehi Bernadett,
Sopron