Az elmúlt ötven évben szokatlan eseménynek tűnt volna, ami most mégis megtörtént, hogy országos fórumon kitüntetésben részesítettek egy tizenkilenc éves, közismerten katolikus neveltetésű vidéki diákot. A Szent-Györgyi Albert emlékérmet a Magyar Kémikusok Egyesületének székházában vehette át Czakó Gábor, egy szentesi orvos-tanár házaspár egyetemista fia.

– A Koszta József Általános Iskola hetedik osztályában Balogh Terézia tanárnőnk szerettette meg velem is a kémiát – mondja a díjazott fiatalember. Külön foglalkozott az érdeklődő tanulókkal. Hárman-négyen jártunk be rendszeresen a kémiai előadóba, és ott a szaktárgyi versenyekre készültünk. A téma szeretete miatt jelentkeztem a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium kémia tagozatára, ahol Meleg István tanár úr vezetésével, kiemelt óraszámban foglalkoztunk a vegyészettel. Hetenként néha hét-nyolc kémiaóránk is volt. Amikor az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny döntőjére készültünk, a tanár úr lehetőséget biztosított az egyedüli kísérletezésre is. A döntő előtti hetekben olykor estébe nyúlóan kísérleteztem a kémia szertárban. Harmadikos koromra az országos vetélkedőn már bekerültem első tíz helyezett közé, és ekkor részt vehettem az olimpiai előkészítőn az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Itt ismerkedtem meg a középiskolainál jóval magasabb szintű egyetemi tananyag egy részével. Két éve ugyan még nem kerültem ki a melbourne-i kémia olimpiára, de tavaly Bangkokban már második helyezést értem el. Ezt ismerte el idehaza Pokorni Zoltán oktatási miniszter úr a parlamenti személyes fogadáson, és utóbb a Magyar Kémikusok Egyesülete is a Szegedről indult Nobel-díjas nevével jelzett érem ünnepélyes átadásakor. Ez a helyezés azt is jelentette, hogy felvételi nélkül jutottam be az ELTE vegyész szakára.

Lejegyezte: Nádor István