Uram, nekem Te ama Hold vagy,
mely nem változik, sose fogy,
nincs éjed, napod, évadod.
Sosincs híja Ábrázatodnak.

Uram, Te napom vagy nekem,
árnyat rendítenek erőid
tetőtől talpig hevesen,
bőr-felszíntől gerincvelőig.

Az értelem, Uram, ne légy,
mely gazként fut be parti lankát,
s mint százlábú, otromba marhák,
tiporja földünk Peremét.

Uram, nekem méh vagy Te mostan.
És te, Szellő, ha meghalok,
tükrét szájamhoz tarthatod,
őrködöm-e vagy elaludtam.

(Lackfi János fordítása)