Nagy érdeklődéssel olvastam végig Hetényi Varga Károly újabb (immár 4.) kötetét a magyar szerzetesek kálváriájáról a letűnt diktatúrák idején. Azokban az időkben, mi, erdélyi papok csaknem elszigetelten éltük keserves napjainkat. A magyarországi helyzetről igen homályos képünk volt. Ha véletlenül egy-egy Új Ember a kezünkbe jutott, abból is úgy értesültünk, hogy ott virágzó lelkiélet folyik, újabb és újabb püspököket szentelnek, Rómával állandó kapcsolatuk van, katolikus fiú- és leány-középiskolák működnek stb. Mi csaknem szent irigységgel gondoltunk „odaátra..”
A most feltárt hatalmas, bizonyítékokkal alátámasztott anyagból látom, hogy a magyarországi papság és szerzetesség is mekkora harcot vívott és ilyen hősiesen, megalkuvás nélkül megállotta a helyét az üldözések közepette. Hiszem és meggyőződésem, hogy ez a sok vértanúság és hősies kitartás nem volt hiábavaló. A fiatalabb nemzedékek is olvashatják és okulhatnak belőle, mert hogy most szabadabb és jobb körülmények között működhetnek, az nem utolsósorban az előttünk járó hősöknek köszönhető.
Szirmai Béla
tb. kanonok, ny. plébános
Brassó
Gyermekek a gyermekekért
A budatétényi Szent István király egyházközség hittanosaival négy évvel ezelőtt a Pápai Missziós Művek igazgatójának felhívására bekapcsolódtunk a gyermekmissziós munkába… A gyermekek kapcsolatba kerülnek rászoruló gyermektársaikkal a világ minden részében. Hogyan? A missziós atyákat kértük, tartsanak tájékoztató előadást – egyrészt munkájukról, másrészt a világ „missziós” területein élő gyerekekről, ifjúságról. A mi hittanosaink kétszer is élvezhették az igen érdekes, szemléltetésben gazdag előadásokat. Érdeklődésük felkeltése és a hiteles tájékoztatás ráhangolta gyermekeinket társaik nehéz helyzetének enyhítésére. Ma már gyűjthetünk pénzt is, ami biztonsággal a legjobban rászoruló gyermekekhez jut el.
Hogyan csináljuk? – Ifjúsági csoportunk karácsony előtt ajándékbörzét (bolhapiacot) rendezett – bevételének felét a gyermekmissziónak ajánlotta. – Advent negyedik vasárnapján a gyerekek (már évek óta) saját rendezésű betlehemes játékot adnak elő a templomban, ahol a „tányérozás” bevételét a gyermekmissziónak adják. Ugyanígy harmadik éve karácsony és újév között betlehemeznek olyan családoknál, ahol szívesen látják őket, és az itt „gyűjtött” pénz szintén erre a célra megy. A gyerekek a Pápai Missziós Művektől információs anyagot, missziós gyermeknaptárt kaptak, mely ébren tartja bennük „missziós tudatukat”.
Az általános iskolás, 6-7-es hittancsoporttal egyháztörténelmet tanulunk. Az egyház missziós tevékenysége anyaggal kapcsolatosan írattam velük egy villámdolgozatot: „Én hogyan lehetek missziós?” címmel. A válaszok szépen tükrözték a gyerekek lelkületét: – a rászorulókon segítek; – eljövök minden vasárnap a szentmisére (a példájával miszsziós); – imádkozom azokért, akik nehéz helyzetben vannak; – a betlehemezéssel és betlehemes játékkal pénzt gyűjtök a szegény gyerekeknek; – nem dobom el az uzsonnámat, hanem megbecsülöm; – azokat a „cuccokat”, melyek nekem már nem kellenek, de jók, odaadom azoknak akik még használják. Volt, aki messze országba akar menni, ott a hitetleneknek Istenről tanítani és templomot építeni.
G.-né DM hitoktató