A katolikus kalendárium szerint február 11-e a Szűzanya lourdes-i jelenésének emléknapja. A Franciaország dél-nyugati részén, a Pau folyó partján fekvő kisváros, Lourdes, az elektronika és a gépipar fellegvára – és a világ egyik legismertebb búcsújáróhelye, ahová évente több mint hárommillió zarándok érkezik. 1858. február 11-e és július 16-a között egy fiatal helybéli lánynak, Soubirous Bernadette-nek többször is megjelent itt Szűz Mária. A helyszín (egy barlang) közelében azóta bazilika, majd hatalmas csarnoktemplom épült. Utóbbit egy magyar építész tervezte. A helynek persze más magyar vonatkozása is van, hiszen nem egy beteg ember, itt, a Szűzanyához imádkozva gyógyult fel – közte történetünknek aszszonya is.
1961-ben többszöri súlyos operáción esett át az akkor még fiatal asszony, ám állapota nem javult, annak ellenére sem, hogy orvosa elrendelte egy rákszűrő intézetben a rendszeres kezelését. Emiatt nyugtalan volt, mígnem egy éjszaka megálmodta gyógyulását. Álmában egy betegápoló apácát látott, aki azt mondta: az emberek úgysem tudnak segíteni rajtad, s rámutatott egy számára addig ismeretlen fürdőre, ahol ígérete szerint gyógyulását remélhette betegünk.
Mindez 1961 augusztusában történt, a fürdő pedig Lourdes volt, ahova az év szeptemberében egy szervezett zarándokcsoporttal érkezett. A hosszú és fárasztó úton, a rázkódástól annyira fájt a karja és az operáció helye, hogy többször is rosszul lett, s meg kellett állnia miatta az autóbusznak. Azt hitte, el sem jut Lourdes-ba. Azonban, hogy mégis odaértek, az maga is csoda volt. S este már részt vettek a több ezres gyertyás körmenetben. Egy-egy ilyen zarándoklat alkalmával százezrek vannak Lourdes-ban, köztük fekvő- és járásképtelen betegek is. A helyszínen készült fotók, amelyeket ez a derék asszony bizonyítékképpen őriz egy albumban, magukért beszélnek.
Egy panzióban kaptak helyet, s másnap reggel az egyik alkalmazottat kérte, legyen segítségére, hogy bejuthasson a fürdőbe. Megmutatta sebhelyét is betegünk, erre az alkalmazott megrendült, s közbenjárására délutánra sikerült helyet biztosítani. „Itt két nővér volt mellettem, meséli az asszony, s a medence lépcsőjénél segítettek levetkőzni, miközben iszonyú fájdalmaim voltak. Rám adtak egy fehér vászonköpenyt, és bemerítettek a medencébe, amelynek végén egy Mária-szobor állott. Miközben az embert vízbe merítik, az ezt a rövid imát mondja: Isten Anyja, Mária, segíts meggyógyulni! Aztán megcsókoltam a szobrot, és kiemeltek. Mindez néhány percig tarthatott. Fürdés után, ahogy voltam, vizesen felöltöztettek, és a viharkabátomat is rám adták. Kint pedig nagyon meleg volt, 38 fokot mutatott a hőmérő árnyékban. Rövidesen kezdődött az oltáriszentségi körmenet. Én erősen izzadtam, s egy hirtelen mozdulattal levetettem a viharkabátot. Ekkor vettem észre, hogy mozog a karom és már nem fáj a sebem sem. Magam is megrémültem a hirtelen gyógyulásomtól. Megmozgattam a karom minden irányba, és semmi fájdalmat nem éreztem.
Az emberek körém gyűltek, s az egyik francia kísérő nővérrel és egy magyar aszszonnyal elindultunk a körmenettel. Végigzokogtam az utat, és sírógörcsöt kaptam örömömben. A panzióban a vezetők hosszasan tornáztattak. Az éjszakát hosszú napok után először aludtam át, s reggel még mindig nem hittem, hogy meggyógyultam, ám, mint később bebizonyosodott számomra, fölöslegesen.”
Visszatérve a zarándoklatból mind az orvosa, mind pedig lelkigondozója – bár utóbbi kétkedve – tudomásul vette a gyógyulását. A rákszűrőben pedig azóta sem járt. Viszont, ha tehette, családjával vissza-visszatért Lourdes-ba, meghálálni a Szűzanyának a feledhetetlen segítséget. Persze, mint ez az asszony meséli, nem ő volt az egyedüli magyar, aki Lourdes-ban gyógyult fel. Éppen az ő példáján okulva, más is itt állt lábra, s az a másik ember ígéretét betartva áttért a római hitre.
Történetünk szereplője, aki férjével a székesfehérvári vasút-vidéki plébániaközösség tagja, mindvégig névtelen maradt. Szerinte nem az ő személye a fontos, hanem a csodatevőé. Néhány évvel ezelőtt járt utoljára lourdes-i zarándoklaton, s a kétméteres gyertyába, amit köszönetképpen meggyújtott, fia bicskával faragta bele a hála szavait.
S. L.