Egészségünk olyan adomány, amelyet óvni kell, és vigyázni rá. Tudósok sok évtizede kutatják, mit kell tennünk annak érdekében, hogy egészségesek maradjunk. Talán egy titkos receptre várunk, egy bűvös formulára, amely előírja a teendőket, s amelyeket a biztos eredmény reményében követhetünk. Ilyen recept nincs. Az egészségvédelem kulcsát életvitelünk és viselkedésünk jelentik. Mégis hogyan viselkedjünk, hogyan védjük egészségünket? Már régóta tudjuk, hogy a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a drogok használata, a nem megfelelő táplálkozási szokások rombolják egészségi állapotunkat. Ezek az életmódbeli megnyilvánulások azonban jelzések is, hiszen a nem megfelelő viselkedés okozta feszültség levezetését szolgálják. Mentálhigiénés szempontból csapdahelyzetet jelentenek, mivel a feszültség ideiglenes oldásáért egészségünkkel fizetünk.
Az Egyesült Államokban már sok éve vizsgálják a vallásosság és az egészség összefüggéseit. Mit mutatnak a tudományos eredmények? A vallásgyakorlásnak, az imának mind a gyógyításban, mind pedig az egészségvédelemben kiemelt jelentősége van. Napjaink természettudományos világlátású orvoslásában egyre nagyobb szükség van a betegség, a szenvedés, a gyógyítás spirituális szempontjainak figyelembevételére. William Osler, a híres orvos 1910-ben egy tanulmányában hívta fel a figyelmet a betegek vallásgyakorlásának jelentőségére a klinikai ellátásban. Saját tapasztalatain alapuló meggyőződéséről számolt be, mikor arról írt, hogy a vallásgyakorlás jótékony hatású a gyógyulás folyamatában. Ezért arra szólította fel orvoskollégáit, hogy buzdítsák betegeiket vallásos hitük gyakorlására. A hetvenes évektől kezdve megnövekedett azon kutatások száma, amelyek a vallásos emberek egészségi állapotát vizsgálják. A kutatások megállapítják, hogy az aktív vallásgyakorlók tovább élnek, és egészségi állapotuk, valamint életmódjuk is kedvezőbb. Ez utóbbi két jelenség szorosan összefügg egymással, hiszen az életmód egészségünk legfontosabb meghatározója. A vallási közösségekbe tartozók körében így nemcsak a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás alacsonyabb mértékű, vagy a táplálkozási és szexuális szokások “normálisabbak”, hanem a különböző betegségek, mint például a tüdőrák és más daganatos megbetegedések, a depresszió vagy a magas vérnyomás előfordulása is ritkább.
Mi lehet a tudományos eredmények hátterében? Nem másról van itt szó, mint a vallásgyakorlók életfelfogásáról, amely irányítja őket hétköznapi viselkedésükben, s így segíti elő egészséghez, betegséghez való viszonyulásukat is. A tudomány az új évezred küszöbén igazolta a hit gyógyító erejét, ami a nem vallásos emberek vagy a kétkedők számára is példát mutathat. De miben is áll a keresztény vallásgyakorlás egészségvédelmet elősegítő hatása? A keresztény életfelfogás olyan élettervet állít elénk, amely viselkedésváltozásunk motorja. Jézus követőjeként vállalnunk kell, hogy életünk minden történését arra használjuk fel, hogy hasonlatossá váljunk hozzá. Krisztus, Szűz Mária és a szentek közösségének példái utat mutatnak számunkra, milyenné kell lennünk. Ők tanítanak bennünket emberszeretetre, empátiára, embertársaink életútjának tiszteletére, megbocsájtásra, türelemre. Emellett magunknak is példaképpé kell válnunk a többi ember számára, és továbbadni a követendő viselkedésminták üzenetét, hiszen keresztény emberként könnyebben találhatunk lelkibékét a XX. század értékválságokkal teli viharai közepette, mint azok, akik egyedül érzik magukat e nehéz korban. A keresztény hit- és értékrendszer értelmet és irányítást ad az életnek, megkönnyíti az életesemények feldolgozását. Egy ilyen pozitív életszemlélet segít leküzdeni a napi gondok okozta feszültséget, szorongást. Amikor túlságosan elmerülünk a mindennapok kihívásaiban, jusson eszünkbe, hogy nem vagyunk egyedül, s hogy a nehézségek fejlődésünket is szolgálják.
Ha egészségesek akarunk maradni, mindenekelőtt viselkedésünket, gondolatainkat kell megváltoztatni. A keresztény életterv kijelöli számunkra az utat, megszabja a változás irányát. Dohányzás, drogok, alkohol helyett a hitből nyerjünk valódi erőt, a változó világ változó eszményei helyett pedig kövessük Krisztust és keresztény példaképeinket.
Dr. Pikó Bettina
orvos-szociológus,
egyetemi oktató