A jelenlegi főpásztor legnagyobb gondja a nagy paphiány és a papság magas életkora (negyvenkét százalékuk hatvan éven felüli). Némelyik plébánosra ma már itt is négy, vagy még több falu jut. A lelkipásztorok fizikailag egyre távolabb kerülnek szomszédaiktól. Emiatt nő a magányérzetük. Feloldására több esperesi kerületben a papok rendszeresen találkoznak egymással. A főpásztorral az élen a papság tudatosan keresi az alkalmakat a rendszeres együttlétre.
A papok magányosságukat leginkább a betegség idején érzik. Ilyenkor igyekeznek megoldani a helyettesítésüket, és megadni számukra minden lelki, erkölcsi és anyagi segítséget is. Ha pedig valaki súlyos betegsége vagy idős kora miatt nyugdíjba vonul, fogadni tudják a Szombathelyi Papi Otthonban. Az intézményt immár összkomfortos, saját kápolnával, lifttel és 24 órás egészségügyi felügyelettel látták el.
„A lelkipásztorok létszámának fokozatos csökkenése együtt jár az ő túlzott fizikai és pszichikai igénybevételükkel – mondja Konkoly István püspök. – Kevés idejük marad a pihenésre, az önképzésre és szellemi-lelki életük karbantartására. Ilyen körülmények között egyesek kissé elkeserednek, beérik az úgynevezett lelkipásztori funkciók ellátásával. Keveset tőrödnek a világi munkatársi gárda kialakításával, plébániai kisközösségek szervezésével. Márpedig egyházközségeink lelki megújulása e nélkül alig képzelhető el.”
Szerdahelyi Csongor