Krakkói jegyzetek

 

Egy másodéves kispappal beszélgetve elém kerül a lengyel katolicizmus néhány statisztikai adata. Eszerint Lengyelországban valamivel több mint 31 millióan élnek – a népesség száma növekszik, nem csökken. A lakosság 97 százaléka katolikus, a fennmaradó három százalék ortodox, protestáns vallású, illetve megkereszteletlen. 1993-ban itt is rendezték az egyházmegye-határokat. Az új felosztás szerint az ország harmincegy egyházmegyéből áll, vagyis egymillió ember alkot egy egyházmegyét. A papnövendékek harmincegy szemináriumban készülnek hivatásukra: errefelé ismeretlen fogalom az egyházmegye-közi papnevelés. Ismeretlen a paphiány is: csak a Krakkói Egyházmegyének jelenleg háromszáz kispapja van, tavaly nyáron közülük hatvanat szenteltek pappá. A Sosnówi Egyházmegye, amely 1993-ban jött létre, s szemináriuma szintén Krakkóban működik, kétszáz papnövendékkel, negyvenfős évfolyamokkal „szerénykedik”. (Összehasonlításképpen: Magyarország tizennégy egyházmegyéjében együttvéve sincs háromszáz kispap, és évente országosan negyven-negyvenöt papot szentelnek.)

***

Idén, a jubileumi szentévben Krakkó Európa egyik kulturális fővárosa. Tavaly nyáron tapasztaltam, milyen gondosan készültek erre: a belvárosban számtalan épületet tataroztak, a főtér nevezetességeit pedig már évek óta, szinte pontról pontra csinosították. Mostanra minden elkészült, az állványokat elbontották. Teljes egészében átadták a híres posztóházat és a főtér monumentális székesegyházát, a Mariackijt, amelynek tornyából minden órában, a négy égtáj felé elhangzik egy kürtjel. Az itteniektől hallom, a felújítás során egyedül a tíz méter magas szárnyas oltárról tizenöt kiló port távolítottak el.

Krakkói oltárkép

A kulturális főváros programja elképesztően gazdag: januárban huszonkét féle fesztivál, kiállítás zajlott, illetve nyílt. Beethoven összes művei, utcai színházak találkozója, világirodalmi művek a filmművészetben, a XVII. századi ikonfestészet, irodalmi kávéházak, balettfesztivál, nem is sorolom tovább.

***

A főtér szomszédságában állították fel a francia pavilont, amelyben betlehemi életképeket mutattak be. A bábok mintegy harminc négyzetméteren elhelyezett kompozíciója Avignon ajándéka; a figurák koreográfia szerint mozognak, a kísérőzenét az egyik legnevesebb lengyel szerző, Daniel Olbrychski írta. A hét minden napján, reggeltől estig félóránként tartják az előadásokat – magam csak vízkereszt másnapján jutottam be, s még akkor is telt ház volt.

***

Az újszülött Jézus, a jászol ragyogása e hetekben több fényt vet a gyerekekre. Vízkereszt vasárnapján utcai gyűjtést rendeztek a hátrányos helyzetű, illetve beteg gyerekek javára – az adakozók kabátjukra piros szívet ragasztottak, s estére szinte mindenkin díszelgett egy „kokárda”. Az egyik fő színházban jótékonysági dzsessz-gálát tartottak (a közvélemény mozgósításának itt ez a legbiztosabb módja), borsos jegyárakkal. A varsói székhelyű Pedagógiai Kiadó megjelentette a kiemelkedő pedagógus, Janusz Korczak monográfiáját, Az ismert és ismeretlen Korczak címmel, Aleksander Lewin tollából. Janusz Korczak (1878-1942), eredeti nevén Henryk Goldschmidt, az egyik legnevesebb lengyel pedagógus-író. A legendássá vált varsói Dom Sierot, vagy ahogy maguk a gyerekek hívták, „A mi otthonunk” alapítójaként és igazgatójaként életét a legszigorúbb értelemben a gyakorlati pedagógiának szentelte: 1942-ben, az otthon lakóinak elhurcolásakor tudatosan osztozott szerettei sorsában. Az angol nyelvű változat címe, A gyermekek királya, alighanem találóbb. Kiadták pedagógiai tanulmányait, vallomásait is, lengyelül és németül, Egyedül Istennel címmel. Hosszan nézem utolsó, 1942-ben készült fényképét: egy elgyötört, a szenvedéstől szép arcú öregember tekintete tart fogva. Rettentően egyedül van, rettentően tehetetlen a bekövetkező véggel szemben.

***

Néhány üzlet kirakatában az adventi koszorú, a fenyődíszek mellett ott áll a Szentírás is, mindig ugyanazon a helyen, Máté evangéliumának kezdeténél felütve: Jézus Krisztus születése. Az ünnep lényegét, úgy tűnik, itt világosabban értik. Lassan elhagyjuk a karácsonyi gondolatkört, figyelmünk a farsangra irányul. Távolodóban azonban újra és újra visszafordulok e kirakatokhoz.

Zsille Gábor

 

Cikk [ 1 | 2 | 3 | 4 | 5 ]
Oldal [ 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 ]
[ Tartalomjegyzék ]

[ Aktuális | Archívum | Impresszum | Olvasói levelek | Újságunkról ]