Egy másodéves kispappal beszélgetve elém kerül a lengyel
katolicizmus néhány statisztikai adata. Eszerint Lengyelországban valamivel
több mint 31 millióan élnek – a népesség száma növekszik, nem csökken. A lakosság
97 százaléka katolikus, a fennmaradó három százalék ortodox, protestáns vallású,
illetve megkereszteletlen. 1993-ban itt is rendezték az egyházmegye-határokat.
Az új felosztás szerint az ország harmincegy egyházmegyéből áll, vagyis egymillió
ember alkot egy egyházmegyét. A papnövendékek harmincegy szemináriumban készülnek
hivatásukra: errefelé ismeretlen fogalom az egyházmegye-közi papnevelés. Ismeretlen
a paphiány is: csak a Krakkói Egyházmegyének jelenleg háromszáz kispapja van,
tavaly nyáron közülük hatvanat szenteltek pappá. A Sosnówi Egyházmegye, amely
1993-ban jött létre, s szemináriuma szintén Krakkóban működik, kétszáz papnövendékkel,
negyvenfős évfolyamokkal „szerénykedik”. (Összehasonlításképpen: Magyarország
tizennégy egyházmegyéjében együttvéve sincs háromszáz kispap, és évente országosan
negyven-negyvenöt papot szentelnek.)
***
Idén, a jubileumi szentévben Krakkó Európa egyik
kulturális fővárosa. Tavaly nyáron tapasztaltam, milyen gondosan készültek erre:
a belvárosban számtalan épületet tataroztak, a főtér nevezetességeit pedig már
évek óta, szinte pontról pontra csinosították. Mostanra minden elkészült, az
állványokat elbontották. Teljes egészében átadták a híres posztóházat és a főtér
monumentális székesegyházát, a Mariackijt, amelynek tornyából minden órában,
a négy égtáj felé elhangzik egy kürtjel. Az itteniektől hallom, a felújítás
során egyedül a tíz méter magas szárnyas oltárról tizenöt kiló port távolítottak
el.
A kulturális főváros programja elképesztően gazdag:
januárban huszonkét féle fesztivál, kiállítás zajlott, illetve nyílt. Beethoven
összes művei, utcai színházak találkozója, világirodalmi művek a filmművészetben,
a XVII. századi ikonfestészet, irodalmi kávéházak, balettfesztivál, nem is sorolom
tovább.
***
A főtér szomszédságában állították fel a francia
pavilont, amelyben betlehemi életképeket mutattak be. A bábok mintegy harminc
négyzetméteren elhelyezett kompozíciója Avignon ajándéka; a figurák koreográfia
szerint mozognak, a kísérőzenét az egyik legnevesebb lengyel szerző, Daniel
Olbrychski írta. A hét minden napján, reggeltől estig félóránként tartják
az előadásokat – magam csak vízkereszt másnapján jutottam be, s még akkor is
telt ház volt.
***
Az újszülött Jézus, a jászol ragyogása e hetekben
több fényt vet a gyerekekre. Vízkereszt vasárnapján utcai gyűjtést rendeztek
a hátrányos helyzetű, illetve beteg gyerekek javára – az adakozók kabátjukra
piros szívet ragasztottak, s estére szinte mindenkin díszelgett egy „kokárda”.
Az egyik fő színházban jótékonysági dzsessz-gálát tartottak (a közvélemény mozgósításának
itt ez a legbiztosabb módja), borsos jegyárakkal. A varsói székhelyű Pedagógiai
Kiadó megjelentette a kiemelkedő pedagógus, Janusz Korczak monográfiáját,
Az ismert és ismeretlen Korczak címmel, Aleksander Lewin tollából.
Janusz Korczak (1878-1942), eredeti nevén Henryk Goldschmidt, az egyik
legnevesebb lengyel pedagógus-író. A legendássá vált varsói Dom Sierot, vagy
ahogy maguk a gyerekek hívták, „A mi otthonunk” alapítójaként és igazgatójaként
életét a legszigorúbb értelemben a gyakorlati pedagógiának szentelte: 1942-ben,
az otthon lakóinak elhurcolásakor tudatosan osztozott szerettei sorsában. Az
angol nyelvű változat címe, A gyermekek királya, alighanem találóbb.
Kiadták pedagógiai tanulmányait, vallomásait is, lengyelül és németül, Egyedül
Istennel címmel. Hosszan nézem utolsó, 1942-ben készült fényképét: egy elgyötört,
a szenvedéstől szép arcú öregember tekintete tart fogva. Rettentően egyedül
van, rettentően tehetetlen a bekövetkező véggel szemben.
***
Néhány üzlet kirakatában az adventi koszorú, a fenyődíszek
mellett ott áll a Szentírás is, mindig ugyanazon a helyen, Máté evangéliumának
kezdeténél felütve: Jézus Krisztus születése. Az ünnep lényegét, úgy
tűnik, itt világosabban értik. Lassan elhagyjuk a karácsonyi gondolatkört, figyelmünk
a farsangra irányul. Távolodóban azonban újra és újra visszafordulok e kirakatokhoz.
