"A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek" (1 Kor 9,22).

Pál apostol rendkívüli küldetéssel rendelkezett. Azt a magatartást, amellyel ezt megvalósította, így lehetne kifejezni: mindenkinek mindenévé lett. Megpróbál megérteni mindenkit, hogy behatoljon minden ember gondolkodásmódjába. Ezért zsidóvá lesz a zsidókkal, és a nem zsidókkal - vagyis azokkal, akiknek nincs Istentől kinyilatkoztatott törvényük - olyanná válik, mint akinek nincs törvénye.

Mindannyiszor alkalmazkodik a zsidó szokásokhoz, amikor azok arra szolgálnak, hogy akadályokat elmozdítsanak, hogy lelkeket kibékítsenek. Másrészt, mivel a görög-római világban működik, magára veszi ennek a környezetnek az életformáját és kultúráját. Ezt mondja:

"A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek."

De kik ezek a "gyöngék"? Itt olyan keresztényekről beszél, akik - mivel tudásuk ingatag és elégtelen - könnyen megbotránkoznak. Így történt például a bálványoknak feláldozott húsok kérdésében. Ezeket vajon meg lehet enni vagy nem? Pál tudja, hogy csak egy Isten van, és a bálványok nem léteznek. Következésképpen nem léteznek bálványoknak feláldozott húsok. De a "gyöngék", akik hozzászoktak egy bizonyos gondolkodásmódhoz, és kevéssé képzettek, az ellenkezőjét gondolhatják, és meg lennének zavarva. Pál ezért, hogy ne zavarja meg őket, arra gondol: nem kell ennie azokból a húsokból.

"A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek."

De mi készteti Pált erre a magatartásra? Az, hogy az általa hirdetett keresztény szabadságban észreveszi az igényt, sőt a követelményt, hogy mindenkinek a szolgájává váljon: testvéreinek és minden felebarátjának, mert az ő példaképe a Keresztrefeszített.

Isten, amikor megtestesült, közelivé vált (felebarátja lett) minden embernek. De a kereszten szolidáris lett mindnyájunkkal, bűnösökkel, a mi gyöngeségeinkkel, szenvedéseinkkel, szorongásainkkal, tudatlanságunkkal, elhagyottságunkkal, kérdéseinkkel, terheinkkel… Pál is így akar élni, és ezért mondja:

"A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek."

És mi hogyan élhetjük ezt az igét? Azt tudjuk, hogy életünk és napjaink célja, hogy elérkezzünk Istenhez. És nem egyedül, hanem testvéreinkkel együtt. Nekünk is, mint az apostolnak "meg kell nyerni" másokat, hogy "mindenáron megmentsünk mindenkit".

Milyen úton érhetjük ezt el? "Eggyé kell válni" felebarátainkkal, legyenek azok kicsinyek vagy felnőttek, egyszerű vagy képzett emberek, gazdagok vagy szegények, férfiak vagy nők, hazánk fiai vagy idegenek.

Mindenkit szeretni kell, de előnyben kell részesíteni a leggyöngébbeket. "Gyöngévé válni a gyöngékkel, hogy megnyerjük a gyöngéket." Odafordulni ahhoz, aki lanyha a hitben, ahhoz, aki közömbös, aki ateistának vallja magát, aki a vallást leszólja.

Ha eggyé válunk velük, meg fogjuk tapasztalni Pál tévedhetetlen apostoli módszerét: tanúságot teszünk Istenről, aki majd magával ragadja őket.

Olyan feleséged (vagy férjed) van, aki nem annyira szereti az egyházat, és szívesen nézi a tévét órákon át? Társulj hozzá, ahogy tudsz, amennyire tudsz, érdekeljen az, amit ő legjobban szeret.

A gyermekednek a futball a legfontosabb, még azt is elfelejtette, hogyan kell imádkozni? Még szenvedélyesebben érdekeljen a sport, mint őt. Olyan barátnőd van, aki szeret utazni, olvasni, tanulni, és szélnek eresztett minden vallási alapelvet? Próbáld megérteni az ízlését, az igényeit. Válj eggyé, eggyé mindenkivel - a bűnt kivéve. Ha bűnt követnek el, szakítsd meg a kapcsolatot. Meglátod, hogy az egygyé válás nem elveszett idő, mindent megnyerünk.

Egy nap - és nem lesz túl soká - meg akarják tudni azt, ami téged érdekel. És hálásan fölfedezik, imádják és szeretik majd azt az Istent, aki rugója volt keresztény magatartásodnak.

Chiara Lubich