Mit tud adni egy sérült ember a harmadik évezrednek?
A harmadik évezred küszöbén közösségünkben is többet beszélünk az ember értékéről, méltóságáról és Istennel való kapcsolatáról. Mi is az, amit egy értelmi fogyatékos személy tud adni az emberiség számára, és mi az, amit át tudunk vinni a harmadik évezredbe?
Ha közösséget adunk neki, ahol a bizalom, biztonság, kölcsönös szeretet szövi át mindennapi életét, és ebben személyesen tud növekedni, másokkal kapcsolatokat építeni, ahol értékesnek tartják, elfogadják, akkor ők is megtanítanak bennünket, hogy hogyan kell közösségben élni. Legyen az család, a Bárka, vagy valamilyen más közösség.
Tanítanak bennünket, hogy egy személy gyengesége, sebezhetősége nem akadálya az Istennel való egységnek. Sőt, még elő is segítheti azt, mert az elismert gyengeség által Isten szabadító szeretete megnyilvánul.
Felhívják a figyelmünket, hogy olyan közösségeket hozzunk létre, amely a különbségek elfogadására és tiszteletben tartására épül. Ahol a tagok arra hivatottak, hogy egy test legyenek, és hivatásuk lesz Istennel szövetségben, egységben és hűségben élni. A különbözőségük ellenére együtt dolgozni, imádkozni, ünnepelni, megosztani egymással az örömöket, a szenvedéseket. Ahol fontos lesz a megbocsátás, az egyszerű élet, és majd az emberi kapcsolatoknak biztosítanak elsőbbséget.
Aki ismeri a sérült emberek világát, az már fölfedezhette, hogy egyszerűségük és sebezhetőségük révén képesek mások szívét megérinteni, és másokat is egységre szólítani. Így élő jelekként emlékeztetik a világot a szívnek azokra a nélkülözhetetlen értékeire, amelyek nélkül a tudás, a hatalom és a cselekvés elveszíti értelmét és célját.
A sérült személyek rávezetnek bennünket a szeretet útjára. De mit is jelent szeretni? Szeretni annyit jelent, magamból eléggé kivetkőzni ahhoz, hogy a szívem a másik szívének ritmusára tudjon dobogni, hogy az ő szenvedése az enyém is legyen. Elfogadni a másik ember fogyatékosságait, korlátait, elszenvedni a másik ember másságát, különbözőségét és mindezt egy szeretetben, egy agapéban. Erre tanítanak és erre hívnak bennünket a sérült emberek a harmadik évezredben, ha befogadjuk őket szívünkbe.
Csernyák Péter