Szellem és hatalom
Folytonos dilemma: etika és politika -- együtt. A Nagyvilág idei 1-2. száma a német Ekkehart Krippendorff politológus tanulmányát is közli, amely Goethével foglalkozik, címében így: "Politika a korszellem ellenében". Pontos fogalompárosítás, amelylyel igazolni látszik szellem és hatalom összeegyeztethetetlenségét.
Ugyanakkor korunkban el sem képzelhető a még nagyobb erőfeszítés a kísérletre, mint a XVIII-XIX. században, hogy az erkölcsi kívánalom és a politika gondolkodás végre egymásra találjon, a mindennél nagyobb veszélyeztetettség miatt, hiszen már az ember, mint személy került válságba s várható: a globalizáció ebben is megteszi a magáét...
Goethe példa a tisztességes politizálásra, jóllehet ő nem világhatalmakban, hanem részterületekben gondolkodott, s az európaiság számára az értékrendi együttállásban a különbségeket is jelentette. Hogy politikájával csődöt mondott a weimari hercegségben? Az egyre inkább az életműre koncentráló kutatás nem ezt látszik igazolni, hiszen azokra a szempontokra figyel, amelyek eddig háttérben maradtak. A politikus Goethe egyáltalán nem volt sikertelen, legföljebb azoknak, akik a politikában egyetlen mérceként a hatalmat ismerik. "Megannyi általános fogalom és nagy homály vezet borzasztó bajokhoz" -- írta, és "semmitől sem őrizkedett annyira, mint az üres szavaktól."
Mértékadó ember -- ez a jelző illik rá, hiszen valamennyi nagyotmondást ismerve, félretéve a lényegesre összpontosított, pl. a szegénység helyzetére, s hogy minden etikus legyen. "Igyekszem az adott határokon belül szabad mozgást biztosítani minden alárendelnek, hogy azt is érezze, hogy ember" -- nyilatkozta, mint miniszter. A kormányfőnek, August hercegnek írta: "Az embernek akadályokat kell eltávolítania, fogalmakat tisztáznia, példával kell szolgálnia..." Mi más ez, mint keresztény humanista vallomás minden időre érvényesen! Reményünk: egyszer szárba szökken ennek a nagy embernek a magvetése is.
(T.S.)