Az első lengyel fejedelmi és érseki székhely, Gniezno március 12-én fényes külsőségek között ünnepelte meg a lengyel államiság és a hazai katolikus egyház millenniumát.
A városka vendége volt többek között öt közép-európai ország (Lengyelország, Németország, Magyarország, Szlovákia és Litvánia) államfője, Angelo Sodano bíboros, vatikáni államtitkár is. Azoknak az államoknak elnökei kaptak meghívást, amelyek területén egykor Szent Adalbert élt és tevékenykedett. Így hivatalos volt Vaclav Havel cseh államfő, aki betegsége miatt nem lehetett jelen, valamint Leonyid Kucsma ukrán elnök is, akit a hazájában történt bányaszerencsétlenség tartott távol az összejöveteltől.
A ma hetvenezer lakosú kisváros (lengyel Esztergomnak is nevezhetnénk) a nagyjából Belgiumnak megfelelő nagyságú poznani vajdaságban fekszik. A VIII. századtól a szláv polanok (innen a lengyel nép neve) központja volt. Itt zajlott le 1000. március 7-12. között a történelmi jelentőségű gnieznói gyűlés és szinódus. III. Ottó német-római császár az itt eltemetett vértanú és hittérítő, Szent Adalbert (Wojciech) prágai püspök sírjához zarándokolt, részben azzal a céllal, hogy bevonja Vitéz Boleszláv lengyel fejedelmet, a Piast-dinasztiaalapító Mieszko herceg fiát egy új, egységes római keresztény birodalom létrehozását célzó tervébe.
Szent Adalbert, a "közép-európai népek apostola" Gnieznóból indult a pogány poroszok megtérítésére, s ott halt vértanúhalált 997. április 23-án. Testét Boleszláv váltotta ki, és temettette el Gnieznóban. II. Szilveszter pápa 999-ben írta alá a szentté avatásáról rendelkező bullát, s egyben hozzájárult, hogy sírjánál önálló érsekség jöjjön létre.
A gnieznói szinóduson felállították az első lengyel érseki tartományt, három alárendelt püspökséggel, a krakkóival, a wroclawival és a kolobrzegivel. Az első gnieznói érsek Radzim-Gaudenty, Szent Adalbert fivére lett.
Az ezer évvel ezelőtti gnieznói találkozónak tehát egyszerre politikai és vallási jelentősége is volt: beemelte a születőben lévő lengyel államot a nyugat-európai keresztény kultúrkörbe (noha Boleszlávot csak huszonöt év múlva koronázták királlyá), és megteremtette az önálló lengyel egyháztartományt. A lengyel nemzeti emlékezetben ennek az eseménynek egészen különleges helye van.
Ezer évvel ezelőtt is az Európához való csatlakozás volt a tét, mint ahogy most is az Európai Unió felé törekszenek ezek az országok. Ezer éve a kereszténység ugyan egységes volt még, de a földrész keleti felében frissen megtért, a pogánysággal még nem teljesen szakított népek éltek. Ma az új evangelizáció van napirenden.
Gniezno főterén katonai pompával ünnepeltek, majd a székesegyházban tartottak ökumenikus istentiszteletet, melyet Sodano bíboros, II. János Pál pápa személyes küldötte vezetett. A pápa 1997. június 3-án Gnieznóban már találkozott hét közép-európai ország elnökével. Arról, hogy az egységes Európát nem elegendő gazdasági és politikai alapokra építeni, régóta beszél a Szentatya, de nemcsak ő, hanem például Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka is. "Addig nem lesz európai egység, amíg az nem lesz lelki egységů Az európai önazonosság a kereszténységre épül. A lelki egység hiánya pedig éppen ennek a keresztény önazonosságnak a válságából fakad" -- idézte II. János Pál három évvel ezelőtti szavait Sodano bíboros az istentiszteleten. A pápa Szent Adalbert sírjánál három éve arra kérte Európa lakóit, hogy "határozottan kötelezzék el magukat a béke megerősítése iránt egymás között és maguk körül, nem zárva ki senkit, egyetlen nemzetet sem abból az egységből, amelyet építünk".
A három nagy, lengyelországi keresztény felekezetnek az ifjúsághoz intézett közös felhívásában, melyet Józef Glemp bíboros, lengyel prímás olvasott fel, ugyancsak ez a gondolat fogalmazódott meg. "Segítsetek a világnak, a földkerekség minden lakójának elhinni, hogy senki sem képes megérteni önmagát Krisztus nélkül. Tanúbizonyságotokkal és szolgálatotokkal biztassátok a veletek egykorúakat, hogy elfogadják Jézust saját uruknak és megváltójuknak, és nyissák meg előtte szívüket.
Az államfők közös felhívásában, melyet Aleksander Kwasniewski lengyel elnök olvasott fel a székesegyház előtti téren, a jelen Európájának nagy történelmi kihívása, a "biztonságos fejlődés és tartós integráció történelmi esélye" fogalmazódott meg. "Tegyünk meg mindent, hogy ezt az esélyt ne szalasszuk el!" -- hangzik a felhívás.
A gnieznói találkozó befejeződött, egy újabbat -- mint a lengyel elnök mondta -- csak akkor rendeznek, amikor a jelenlévők már valamennyien az Európai Unió tagjai lesznek. A kérdések azonban továbbra is nyitottak: Vajon leküzdhető-e Európa jelenlegi megosztottsága? Vajon mondanak-e valamit a keresztény értékek a mai, szekularizálódott Európának? Meghallgatják-e a hozzájuk intézett felhívást a fiatalok, akik számára külön európai találkozót rendeztek Gnieznóban? Tudunk-e új módon gondolkozni Európáról, mint lelki és kulturális egységről?
T. Kovács Péter