A jubileumi Szentév egyik nagy hete a március 20-tól 26-ig tartó hét nap, amikor a Szentatya régi vágya teljesül: Krisztus földi helytartójaként felkeresheti Jézus földi életének, üdvösségünk történetének szent helyeit. Természetesen sokkal többről van szó, mint a Szentatya személyes vágyának megvalósulásáról. A harmadik évezred küszöbén az egész egyház nevében zarándokol el a pápa a kereszténység szülőföldjére hálát adni, erőt meríteni a gyökerekből, irányt
mutatni.

Ez a zarándokút azért volt sokáig lehetetlen, aztán bizonytalan, mert hiányoztak a politikai feltételek. A pápa útja e vonatkozásban a közel-keleti békefolyamat erősítését is szolgálja.

A zarándokút első állomása Jordánia. A Nébo hegyének Mózes-emlékművét kereste fel 20-án délután. Másnap, Ammanban bemutatott szentmiséjét követően a katolikus főpapokkal találkozott. Délután Izrael államba érkezik, Jeruzsálem szent városába. 22-én a palesztin fennhatóság alatt álló Betlehembe megy, ahol a Születés bazilikája előtt mutat be szentmisét, és felkeres egy menekülttábort.

23-án Jeruzsálemben az utolsó vacsora termében misézik a Szentatya, majd udvariassági látogatást tesz Izrael mindkét főrabbijánál. A Yad Vashem csarnokának felkeresése után vallásközi találkozón vesz részt. 24-én Korazimbe megy, és a Boldogságok hegyénél a fiataloknak mutat be szentmisét, majd a kenyérszaporítás helyét keresi fel, Kafarnaumba megy. 25-én Názáretben lesz a Szentatya. 26-án meglátogatja Jeruzsálemben a főmuftit, ellátogat a siratófalhoz, misézik a Szent Sír-bazilikában és a latin patriárkátus főpapjaival találkozik.

A zarándoklat programjába jerikói látogatást is terveztek.

A pápai zarándokút idején több ezer kispap is "kíséretében" lesz, és igen-igen sok zarándok a világ számos részéből.

Az eseményekről remélhetőleg már jövő heti számunkban be tudunk számolni.

Történelmi horderejű látogatás

A Vatikáni Rádió Jubileum programjában március 16-án délelőtt videokonferenciát tartott Lanza di Montezemolo érsek, jelenleg olaszországi apostoli nuncius, aki valóban közelről ismeri a szentföldi helyzetet, hiszen 1990-98 között itt élt és működött, 1990-től ĺ94-ig mint jeruzsálemi és palesztinai apostoli delegátus, Ĺ94-től pedig, miután a Szentszék és Izrael fölvette a diplomáciai kapcsolatot, mint izraeli apostoli nuncius is. Lanza di Montezemolo érsek szerint ez az utazás minden kétséget kizáróan történelmi horderejű, mert egy teljesen új közel-keleti békefolyamatba illeszkedik: a politikai megbékélés, az új határok és jogok meghatározása, valamint a vallások közötti kiengesztelődés folyamatába.

Az egyház kétezer éves történelme során most másodszor látogat pápa Jézus földjére, VI. Pál 1964-es utazását követően. A Szentatya látogatása annak a folyamatnak is beteljesítése, amely 1991-92-ben kezdődött, és amely 1994-ben az úgynevezett alapvető megegyezéshez és a teljes jogú diplomáciai kapcsolatok felvételéhez vezetett a Szentszék és Izrael Állam között. A pápalátogatás nemcsak igazolja majd ezt az egyezményt, hanem felszólítás is lesz arra, hogy őszintén, nagylelkűen és igaz módon alkalmazzák és a gyakorlatba átvigyék az egyezségben foglalt elveket.

VR/MK

A szentföldi örmények is várják a pápát

Erről tájékoztatott az ASNA olasz hírügynökség. A szentföldi örmények kisebbségek a kisebbségek között. Vahan Topalian ammani örmény püspök elmondta: a pápa nemcsak a katolikusokat, hanem a világ összes keresztényét képviseli. Az egyházak közötti párbeszéd konkrét valóság a szentföldi keresztények között, akiket a nehézségek és a kihalás fenyegető veszélye egyesít. A kereszténység egy nagy fa, amely különösen szép, mivel minden ága különbözik egymástól.

A szentföldi örmények történetének egyik fájdalmas eseménye volt az 1915-ös ottomán népirtás. A közösség létszáma egyötödére csökkent az utóbbi ötven évben: tízezren éltek Jeruzsálem óvárosában, de az 1948-as arab-izraeli konfliktus után sokan elvándoroltak, és ma mindössze kétezren vannak. Számuk négyezer Jordániában, 80 ezer Szíriában, 150 ezer Libanonban. Az Egyesült Államokban több mint egymillió örmény él, Ausztráliában pedig félmillióan vannak. A keresztény arabokkal kötött házasságot általában mint szükségszerűséget fogadják el, de ez azt jelenti, hogy a gyermekek nem tanulják meg az örmény nyelvet és szokásokat.

VR/MK