Mai világunk fogyasztásra ösztönző reklám-szlogenjei, a pénz és a gazdaság bűvszavai egy „ szép új világ” illúzióját vetítik az emberek elé, ám egyre többen vannak, akik megkérdőjelezik ezt a szépséget. A gazdaságról és társadalomról „ másként gondolkodók” táborának jeles alakja Kindler József a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, a püspöki kar Justitia et Pax Bizottságának és az Új Ember szerkesztőbizottságának tagja. Az elmúlt évtizedben a gazdaság és az erkölcs kérdéseivel foglalkozott több tanulmánya és fordítása, 1999-ben Szilárd Leó professzori címmel tüntették ki a gazdaság és etika összekapcsolhatóságának, a környezetvédelem összefüggéseinek kutatásáért, a társadalmat ért kihívásokra személyes felelősségtudatot és emberi együttérzést kifejező tudományos megoldások kidolgozásáért. A közelmúltban értelmiségi fórumon az eddiginél határozottabb fellépésre buzdította azokat, akik tudják, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés jelenlegi fő iránya zsákutcába vezet, akik sejtik, hogy lehetséges más út is. Miért kell bátrabbaknak lennünk? – kérdeztük Kindler professzortól.
— Az egyházhoz tartozóknak azért kell fellépniük, hogy ismert legyen és megvalósuljon az egyház társadalmi tanítása. A Vatikán immár több mint száz esztendeje folyamatosan ad ki e tárgyban enciklikákat és más dokumentumokat, úgy látszik azonban, hogy ezek csak a polcon levő könyvek számát gyarapítják. Nekünk az emberi személy fontossága mellett kell kiállnunk – nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is – a gazdasággal szemben. Elbocsátanak kétszáz embert, de arra is van példa, hogy kétezret, s ha ez „ gazdaságilag indokolt”, senki nem szól egy szót sem. Holott semmiféle indokkal nem tehetünk valakit kiszolgáltatottá, földönfutóvá.
Az egyház tehet mást is, a körlevelek megfogalmazásán, a karitász munkán kívül?
— Természetesen sok mindent tehet, de az sem mindegy, hogyan fogalmazunk meg egy-egy egyházi állásfoglalást. Az angliai katolikus püspökök 1996-ban, két hónappal a magyar szociális körlevél után adták ki az egyház szociális tanítását, a modern társadalmi jelenségekre vonatkoztató pásztorlevelüket. Ebben nemcsak ajánlásokat tettek, hanem kötelező erejű tételként fogalmazták meg az egyházi tanítást, határozottan kiállva a szegények védelmében. Az angol körlevél, legalább részben azzal is foglalkozik, hogyan áll az egyház társadalmi tanításának megvalósításával a saját intézményein belül.
Valóban annyira fontosak a társadalom számára a gazdasági mutatók, ahogyan azt sok ember gondolja?
— A gazdaság, a pénz Isten helyébe próbál lépni, a bűvszavak hangoztatása meg mintha átvenné az ima szerepét. Csakhogy ezek a számok, ha sikerről szólnak, többnyire nemzetek fölötti vállalatok, bankok sikerét jelzik, nem pedig az emberekét. Én a közjó megvalósulását tekinteném sikernek. A legújabb tudományos irodalom már ismer olyan mutatókat, amelyek ennek a meglétét vagy hiányát jelzik. Ezek azonban nem azonosak a jelenleg elterjedt GDP és gazdasági növekedés fogalmaival.
Gazdasági és társadalmi értelemben is szükségszerűségekről beszélnek, ezek közé tartozik a globalizáció elfogadása, a multinacionális cégek térnyerése csakúgy, mint az európai intézményrendszerhez való csatlakozásunk…
— Valójában nincsenek ilyen szükségszerűségek, a gazdaságot ugyanis emberek irányítják, amelyek lehetnek jók vagy rosszak. Kérdés, hogy mi áll a döntések mögött. A globalizációról érdemes tudnunk, hogy nem azonos a nemzetek közötti kapcsolatok fejlődésével. Ehelyett arról van szó, hogy a nemzeti gazdaságok részben felbomlanak, hogy kiszakadt részeik a globális gazdaságba épüljenek be. Miközben azonban a globalizmus központjaiban ámulatba ejtő módon növekszenek a tőzsdeindexek és a bruttó nemzeti termék, egy szűk társadalmi réteg pazar életet él, létezik egy másik világ, amelyről nem szól a siker propaganda, amelyben háromezernégyszáz ötévesnél fiatalabb gyermek hal meg naponta éhínség vagy betegség következtében, ahol 1,5 milliárd ember él kevesebb mint napi egy dollárból, és 3 milliárdnak jut maximum két dollár naponta.
A gazdasági problémák nemcsak az úgynevezett harmadik világot sújtják…
— Azt látjuk, hogy a legfejlettebb országokban is egy egyre szűkebb réteg gazdagodik, míg a tömegek jövedelme csökken. A pénzügyi szféra elszakad a valós társadalmi folyamattól és rövid távú, személytelen pénzügyi megfontolások alapján ad és vesz vállalatokat. A globális pénzügyi rendszer – különösen a tőzsdék – világméretű piramisjátékká alakul át, ahol az árfolyamoknak egyre kevesebb közük van a vállalatok valódi teljesítményéhez. A nemzetek fölötti nagyvállalatok gyakorlata a tervutasítás és a gazdasági diktatúra újraéledését vetíti elénk. Egyre világosabban látszik, hogy nincs közvetlen kapcsolat a fetisizált gazdasági növekedés és az emberi fejlődés között. De a legfontosabb ok amely alapjaiban felelős a mai helyzetért, az , hogy a gazdasági elméletek megfogalmazói és alkalmazói szinte teljesen függetlenítették a közgazdaságtant és az üzleti szektort az erkölcsi megfontolásoktól. Rá kell döbbennünk, hogy az egyéni anyagi előnyök hajszolása, az önzés semmiképpen sem szolgálhatja a társadalom javát.
Az európai szervezetekhez való csatlakozásunk is egyfajta globalizmus?
— Mostanában keveset beszélnek az adósságproblémáról. Pedig tudnunk kell, ha bemegyünk az unióba, adósság-koloncot cipelő szegényként megyünk be. Természetesen mint elemző kutatónak meg kell mondanom, hogy valóban nincs más választásunk. Ennek egyik fontos oka pedig az, hogy az uniós csatlakozásunk látszik a határon túli magyarság nemzeti megmaradása legjobb esélyének.
Létezik-e a többek által emlegetett „ harmadik út”?
— A Szentatya Centesimus Annus (1991) kezdetű enciklikája leszögezi, hogy a marxizmus és a jóléti társadalom egyaránt materialista alapon áll. Úgy vélem tehát, hogy egy teljesebb, az élet nélkülözhetetlen feltételeit is felölelő, valóban emberközpontú, erkölcsi dimenziójú világkép alapján kell berendezkednünk. Ebben az értelemben a harmadik út harmadik dimenziót jelent, amely dimenzionális többleténél fogva mérhetetlenül gazdagabb a valójában egysíkú két rendszernél.
Szikora József