Külföldi teológusok panaszkodnak, hogy sokkal többet emlegetjük a zsinatot (nemegyszer palástul vetve saját elgondolásainkra vagy lazításainkra), mint tudjuk és követjük tanítását. Idézeteket gyűjtöttem egybe a II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciójából. Tanulságos számvetést ajánlok a kedves Olvasóknak: vegyenek tollat vagy ceruzát, és rajzoljanak pozitív vagy negatív jelet az egyes citátumok mellé: tapasztalatuk szerint megvalósultak-e a zsinati célok?

"Az Anyaszentegyház kívánja, hogy valamennyi hívőt vezessenek el a liturgikus cselekmények bemutatásakor ahhoz a teljes, tudatos és cselekvő részvételhez, amit magának a liturgiának természete is követel." (14.)

"De addig ennek a követelésnek megvalósulására nincs semmi remény, amíg előbb magukat a lelkipásztorokat teljes mélységben át nem járja a liturgia szelleme és ereje, hogy így lehessenek ebben tanítómesterek. Ezért sürgetően szükséges, hogy mindenekelőtt a papság liturgikus képzéséről gondoskodjanak." (14.)

"A szent liturgia tudományát a szemináriumokban, a szerzetesrendek tanulmányi házaiban a szükséges jelentősebb tárgyak közé kell számítani, a hittudományi karokon pedig a legfőbb tárgyakkal egyenrangúnak kell tekinteni." (16.)

"Senkinek, még a papnak sincs megengedve, hogy saját elgondolása szerint a liturgiában az eddigiekhez valamit hozzáadjon, vagy azokból valamit elvegyen, vagy azokban valamit megváltoztasson." (22.)

"Nem szabad semmi újítást bevezetni, ha azt az Egyháznak igazi és valódi haszna nem kívánja. De akkor is ügyelni kell arra, hogy az új formák a már meglévő formákból mintegy szervesen nőjenek ki." (23.)

"A ministránsok, lektorok, kommentátorok és a templomi énekkar tagjai valóban liturgikus szolgálatot végeznek... Ezért kell őket is, mindegyiket a maga módja szerint, a liturgia szellemébe gondosan bevezetni és kiképezni..." (29.)

"A latin nyelvnek használatát, amennyiben nincs erre valami külön részleges jogi rendelkezés, a latin rítusokban meg kell tartani... gyakran fölötte hasznos lehet a nép számára az anyanyelv használata, azért megengedett, hogy ennek tágabb teret juttassunk. Elsősorban áll ez az olvasmányokra és intésekre, azután némelyik imádságra és énekre." (36.)

"Megőrizve a római rítus egységét a lényegben, marad hely a törvényes változatoknak, a különböző közösségekhez, vidékekhez és népekhez való alkalmazkodás számára..." (38.)

"Az egyházi felsőbbség állítson föl Liturgikus Bizottságot, ennek támogatására vonjanak be a liturgia tudományában, az egyházi zenében, a templomi művészetben és a lelkipásztori kérdésekben jártas szakembereket... segítse ezt a bizottságot egy állandó pasztorális Liturgikus Intézet, amely szakértő tagokból áll." (44.)

"A szent liturgia számára megszervezett bizottságon kívül állítsanak fel minden egyes egyházmegyében külön bizottságot az egyházi zene meg az egyházi művészet számára is." (45.)

"Gondoskodni kell arról is, hogy a Krisztusban hívők a szentmise rendjének azokat a részeit, amelyek őket illetik, latinul is tudják együtt mondani vagy énekelni." (54.)

"A lelkipásztoroknak azon kell lenniük, hogy a kiemelkedő hórákat, elsősorban a vesperást, legalább vasárnapokon és nagyobb ünnepeken a templomban közösen végezzék el." (100.)

"Az egyház zenei kincseit a legnagyobb gonddal kell megőrizni és ápolni. Kitartóan kell előmozdítani az énekkarokat, főként a székesegyházakban." (114.)

"A szemináriumokban, és mind a férfi, mind a női szerzetesek noviciátusában és tanulmányi házaiban, de minden katolikus intézményben és iskolában is nagyon nagy gondot kell fordítani a zenei nevelésre és gyakorlatra". (115.)

"Az Egyház a gregorián korálist tekinti a római liturgia sajátos énekének. Ezért a liturgikus cselekményekben -- elismerve a többi jogosultságát is -- ennek kell elfoglalnia az első helyet. (116.)

"Ajánlatos, hogy a kisebb templomok számára készítsenek egy kiadást egyszerűbb (gregorián) dallamokkal." (117.)

"Az egyházi zene művelői... alkossanak olyan műveket, amelyek magukon viselik az igazi egyházias zene ismertetőjeleit." (121.)

Összegezzük az eredményt, lássuk, mit mutat a tükör.

Dobszay László