Ima a nézőtéren
A budai Várszínház március 1-jei előadása, a hely szellemének megfelelően, valódi imádság volt. A nézőtéren, az egykori karmelita templomban, a közönség együtt sóhajtott, együtt fohászkodott költőinkkel, művészeinkkel, a Szeghalmi Elemér által szerkesztett „Fohász Magyarországért” versműsor előadásán. Különösen felemelő volt a teltházas előadáson látni azt a körülbelül huszonöt fiatalembert, akik feszült figyelmüket, az arcukról sugárzó teljes átélést adták hozzá a magyarság nagy alkotói által megfogalmazott fohászhoz. Köszönet a Győri Bencés Gimnázium ezen osztályának, szüleiknek, nevelőiknek, hogy bízhatunk: „Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor, mely után / Buzgó imádság epedez / Százezrek ajakán.”
K. E. Budapest
Lesz utcája Budapesten?
Huszonöt évvel ezelőtt halt meg Carl Lutz svájci diplomata, aki, mint ismeretes, a II. világháború alatt több ezer magyar (zsidó vallású, illetve származású) állampolgár életét mentette meg.
Lutznak még utcája sincs Budapesten. Szeretnénk, ha a főváros legalább egy utcával tisztelné meg. Ismételten kérjük Budapest önkormányzatát, hogy nevezzenek el utcát Lutzról. Lutz volt az első zsidómentő Budapesten, s ami a legfontosabb: Lutz mindezt saját kezdeményezésként (néha felettesei fanyalgására) tette. Lutz mélyen vallásos protestáns volt. Ha katolikus lenne, szentté kellene avatni...
Detre László, Svájc