Az egyház nem vádolható azzal, hogy a szentté és boldoggá avatási eljárások során részrehajló lenne Krisztus földi helytartói iránt. A második évezred 135 pápája közül mindössze öt szentet és nyolc boldogot tartunk számon. Három olyan évszázad is volt (a XV., a XVIII. és a XIX.), amelyek pápái közül eddig egy sem lett kanonizálva. Az idei Szentév alkalmából II. János Pál pápa három elődjét avatja boldoggá: a múlt században élt IX. Piuszt, és századunk két pápáját, XII. Piuszt és XXIII. Jánost.
Az első évezredben éltek közül jóval több szentként tisztelt pápát találunk, mint a második évezredben. A Krisztus születésétől számított első öt évszázad 51 pápája közül mindössze két olyan volt, akinek a neve előtt nem találkozunk szent jelzővel. Az első századok pápái szinte kivétel nélkül a hit vártanúi lettek. Az első évezred második felének 58 pápája közül is minden második elnyerte a halála után kijáró legnagyobb megtiszteltetést. A VI. század hét, a VII. század nyolc, a VIII. század négy, a IX. század öt - a második ötszáz év összesen huszonnégy - szent pápát adott az egyháznak. A X. század azonban egyet sem. Az első évezred szent pápái közül három nevéhez az utókor a "nagy" jelzőt is hozzáillesztette: Nagy Szent Leó (440-461), Nagy Szent Gergely (590-604) és Nagy Szent Miklós (854-867).
A második évezred első századaiban ismét voltak pápák, akiket az egyház oltárra emelt. A XI. századból ketten lettek szentek, és ketten boldogok. Az első a lotharingiai születésű Szent IX. Leó (1049-54), aki alázatosságból egyszerű zarándokként, mezítláb érkezett Rómába, és a római papság és nép választotta meg. Reformzsinatokat tartott a simónia, az invesztitúra és a papok nősülése ellen. Szent VII. Gergely (1073-85) volt az a pápa, aki elé a kiközösített IV. Henrik császár egyszerű bűnbánó zarándokként érkezett az Alpokon át, hogy az egyház bocsánatát Canossánál kieszközölje. A történelem első boldoggá avatott pápájának, III. Viktornak (1086-87), és a szintén boldoggá avatott francia születésű utódának, II. Orbánnak (1088-99) is a császársággal és a császár által támogatott ellenpápával való hősies küzdelemben telt az élete. Utóbbi hirdette meg az első keresztes háborút.
A XII. század pápái közül csak a ciszterci apátból pápává lett III. Jenő (1145-53) lett boldog. Ő hirdette meg a II. keresztesháborút, és az ő nevéhez fűződik a Szent Kollégium létrehozása, a vatikáni pápai palota építésének megkezdése, valamint a máltai lovagrend engedélyezése. (Magyarországon egyetlen ismert ábrázolása a felső-krisztinavárosi templomban látható.)
A következő század mérlege: kettő boldog és egy szent. Boldog X. Gergely (1271-76) megválasztása előtt három évig üres volt a pápai trón, mert a viterbói konklávén a bíborosok nem tudtak megegyezni. Ezt megelégelve a városkapitány leszedette a tetőt a palotáról, és csak kenyeret és vizet kaptak a választásra jogosultak, hogy gyorsabban döntsenek. Végül jó döntés született. Boldog V. Ince (1276) nevéhez fűződik az egyház távol-keleti missziójának kezdete. A kereszténység határait egészen Mongóliáig tolta ki, mikor megkeresztelte a nagy kán három követét. A XIII. század egyetlen szent pápája V. Celesztin (1294), aki a történelemben az egyetlen, aki megválasztása után önként lemondott. Rendkívüli becsületesség és egyszerűség jellemezte. Visszavonulásának oka, hogy nem akart eszközévé válni a korabeli véres pártharcoknak.
A XIV. század két pápáját avatták boldoggá. XI. Benedek (1303-04) megválasztása előtt a dominikánusok generálisa és bíboros volt, aki pápai követként Magyarországon is járt. Pápaként igyekezett az európai és az Itálián belüli viszályokat megszüntetni. A magyarországi kunok megtérítésére szerzeteseket küldött. Halálát mérgezés okozta. V. Orbán (1362-70) francia születésű volt. Nevéhez fűződik, hogy több mint fél évszázad után Avignonból visszahelyezte a pápaság székhelyét Rómába.
A XVI. század pápái közül csak V. Piusz (1566-72) lett szentté avatva. Sokat tett az egyház megújulásáért a tridenti zsinattal. Az eretnekség megelőzéséhez a nép műveltégi színvonalának emelését tartotta jó módszernek. A török elleni sikeres lepantói csata kezdeményezője és támogatója volt. Előírta a Római Misszálé használatát.
Az 1600-as évek egyetlen boldoggá avatott pápája XI. Ince (1676-89), akinek Bécs és Buda felszabadításában szerzett érdemei elévülhetetlenek. Eltörölte az egyházon belüli különböző kiváltságokat, és a nepotizmus maradványait. Ellenezte XIV. Lajos európai túlsúlyát. Szobra a budai Várban látható.
A XX. századból ma még egyetlen szent, X. Piusz (1903-14) gazdagítja a kanonizált pápák arcképcsarnokát, aki szegény földműves családból származó, kiváló lelkipásztor volt, majd a velencei pátriárkai székből jutott a pápai trónra. XII. Piusz pápa 1954-ben avatta szentté.
A kétezer éves egyház 264 pápája közül összesen 78 szent és 8 boldog. Érdekesség, hogy a 37 ellenpápa közül az elsőt - Hippolitot (217-235) - szintén szentként tartja számon az egyház. A hamarosan mögöttünk maradó XX. század szeptemberben még két boldog pápával (XII. Piusz, XXIII. János) és az ebből a szempontból mostoha sorsú XIX. század is eggyel (IX. Piusz) gazdagodni fog, s így tizenegyre emelkedik a boldog pápák lajstroma.
Szerdahelyi Csongor