A Münchenben székelő Európai Szabadalmi Hivatal 1999 decemberében adta meg a jogi védelmet az „Állati transzgenetikus őssejtek izolációja, szelekciója és szaporítása” címet viselő szabadalomnak. Azóta tiltakozások, magyarázgatások, nyilatkozatok követik egymást. Peter Liese CDU-politikus, az Európa Parlament képviselője a Bioetikai Konvenció megsértéséről beszél, a német katolikus napilap, a Die Tagespost óva int attól, hogy az emberi embrió egy új, világméretű gazdasági ág árujává, nyersanyagává váljék.
Az ügy lényege, hogy a szabadalom címében szereplő „állati” jelző (az angol „animal” szó) minden, növénynél magasabb rendű élőlényre, tehát állatra és emberre egyaránt vonatkozik. Következésképp a szabadalom — elvileg — az emberi magzat szabad manipulálásának, a spontán elpusztult, a megölt vagy az e célra „kifejlesztett” magzatok további „felhasználásának” a lehetőségét kínálja — immár jogilag is „levédve”. Szerencsére mindez ellene mond a Bioetikai Konvenciónak, mely szerint tilos emberi embriót kutatási célra előállítani (lásd a 18 §-t). Ez ügyben az Európai Szabadalmi Hivatal 2000. február 22-én sajtóközleményt adott ki, elismerve, hogy az angol címben egyértelműen fel kellett volna tüntetni a „non-human” (nem emberi) korlátózó jelzőt, ugyanakkor „megnyugtatta” a közvéleményt, hogy az Európai Szabadalmi Megállapodás 99(1) §-a értelmében — a vétók miatt — e szabadalom szerencsére nem fog hatályba lépni.
Megnyugodhatunk? Bizonyára nem, hiszen itt feltételezhetően nem csupán félreértésről, hivatalnoki hanyagságról van szó. Ugyanis e találmányt szabadalmaztatásra már 1994-ben benyújtották az angol és ausztrál feltalálók, nyilván angol nyelven, tehát szabadalmuk tárgya egyértelműen állati és emberi őssejtek manipulálása. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy több mint öt év állt rendelkezésre a kifogások megfogalmazására. Az ügy három dolog fontosságára hívja fel a figyelmet: Az ember és az állat közti különbség lényege csupán természettudományos módszerrel aligha ragadható meg, és minden élet önmagában csoda. Megfontolandó, hogy egyáltalán tárgya lehet-e a szabadalmaztatásnak (az élet „titkainak” a feltárása. A jog csak követni képes az élet új fejleményeit. Ezért arra kell törekedni, hogy a jogrendbe beépüljön az erkölcsi rend.
Szende Ákos