(A fölnagyított dagerotíp-kép előtt)

Ne merjen senki szemébe nézni,
szeme életünk’ egyenként vérzi,

szeme fészekalj — szigonyt vető,
de madárrajt röptető toronytető!
Kilátás onnan: Rákos mező…
veszejtető és éltető.

Te drága, őslobonchajú,
lennél bár köztünk — markolnánk hajad,
te nyakas, te fiúnk, te konok,
igazságszórópisztolyú szavad
fesse plakátjainkat át
vagy tündöklő jeled a tűzfalak
betűnként ragyogják: Szabadság!

Istenem, mennyi álbarát,
mennyi ellenség hordta rád
salakmeddő ítéletét
és rosszalló szavát,

mégis, szigonyszemű, te itt
velünk jelen vagy — és
átdöföd alattomosságaink
őrületes maradványait.