Túlzás nélkül történelmi eseménynek nevezhető, ami március 12-én, nagyböjt első vasárnapján történik az Örök Városban. Már csak azért is, mert a történelem során elkövetett jogsértésekre vonatkozik. Másrészt még sohasem volt olyan többszázados intézmény, amely bocsánatot kért volna tagjainak olyan ballépéseiért és vétkeiért, amelyeket mások kárára elkövetett.
II. János Pál pápa — hosszú, megfontolt előkészítés után — ezt teszi most a katolikus egyház tagjai nevében. Az évekkel ezelőtt bejelentett szándék szerint — történészek széles körű konferenciáinak és a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjainak közreműködésével — készült el az a szöveg, amellyel a Szentatya ezt kifejezi. A bocsánatkérés mindenekelőtt Istennek szól, mert egyedül ő az Irgalom, a megbocsátás forrása. De szól mindazokhoz is, akiket az egyházszakadások, az inkvizíció, a zsidóüldözés korában, vagy máskor az igazság érdekében erőszakot alkalmazva bármilyen módon emberi jogaikban és méltóságukban megbántottunk.
Ludwig Müller müncheni dogmatika professzor, a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja szerint ez az esemény — a jubileumi Szentév egyik kiemelkedő eseménye — nagyban segíti majd a keresztény egység és a világvallások közötti párbeszéd fejlődését. A bocsánatkérés ugyanakkor nem jelenti az egyház története feletti ítéletet, hiszen „a történelem felett a végső ítéletet egyedül Isten mondja ki”. Nem von le semmit az egyház szentségéből, hiszen az egyház egész történetét végigkíséri az igazság, hogy ő Krisztus misztikus teste, tagjai azonban esendő, bűnre hajló — és megtérő — emberek.
Világnyelveken — és később nyilván magyarul is — megjelenik a bocsánatkérést részletesebben kifejtő és magyarázó kötet is: a Nemzetközi Teológiai Bizottság és elnöke, Joseph Ratzinger bíboros munkája.